Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A franczia bíróságok magánjogi gyakorlatából

349 Romában is el volt ismerve,5) napjainkban pedig kérdés tárgyát sem képezheti. Esetünkben tehát a biztosított a társulat irányában megillető igényeit nehézség nélkül érvényesen átruházhatta a vevőre. Nem úgy a viszonynak nemleges oldalát, a kötelezettséget. A jognak egyik sarkalatos elve, hogy terhet egyoldalulag nem rázhatunk le magunkról: az adós ha mindjárt más által Ígéretet tétet, hogy helyette a hitelezőt kielégíteni fogja, még is kötelezve marad saját személyében. Blavier tehát, ha a társulat helyette adósnak nem fogadja el a vevőt, változatlanul tartozik biztosítási szerződés lejártáig a biztosítási díjrészleteket fizetni. Azonban nem lép-e talán az adóssal szerződő fél, az adósnak adott Ígérete által, az adósnak hitelezőjével is kötelezettségi viszonyba, úgy hogy ez most tetszése szerint őt vagy eredeti adósát perelheti? Tudományban és törvényhozásban most és régente ezen kérdés iránt igen számos nézeteltérések uralkodtak;6) újabban az elméletben és gyakorlatban határozott hajlam mutatkozik, ilynemű „mások érdekére czélzó" szerződéseket, mint melyeket a jogélet kivált napjainkban nem nélkülözhet, érvényesekül elismerni. Különösen vitás ezen viszonynál a hitelezőnek állása régi és új adósával szemben: míg egyik nézet szerint a hitelező igen is igényt nyer az igérettevó új adós ellen, úgy azonban, hogy mihelyt azt ennek irányában érvényesiti, a régi adós felszabadul; a másik, felfogásom szerint, indokoltabb nézet oda irányul, hogy a hitelezőnek most két egyetemleges adósa van.7) Esetünkben tehát, ezen nézet szerint, a házeladás után, a társulat tetszése szerint Blaviertől vagy Briontól követelhetné a biztosítási díj fizetését. A biztosítási szerződésnek egy másik zár-dékában a biztosító társulat fentartja magának a jogot, hogy a szerződést a viszonyba belépő új tulajdonossal, kinek saját szándékáról a vétel napjától számítandó egy hónap alatt kell nyilatkoznia, tetszése szerint folytathassa vagy attól el is állhasson. Természetesen addig, mig az új szerző erre nézve nyilatkozik — feltéve, hogy azzal nem késik — és a társulat a nyilatkozatban esetleg rejlő ajánlatot elfogadja vagy visszautasítja: a szerződési viszony közte és az új tulajdonos között fenáll; sőt fel kell tenni, bár a közölt adatokban erről nincs említés, hogy az felek szándéka szerint még a tagadó válasz esetében sem bomlik fel azonnal, hanem hogy az ajánlat visszautasítása a viszonynak csak fel6) Jóllehet nem ily formulázásban 1. Arndts Pandekten 254 §. 6) Utalok e kérdés iránt egyrészt id. értekezésemre Magy Igazs. III, 91. s köv. lapj. és a római jog tekintetében, kivált Windscheidra Pandekt. 316 és 338. §§. 1) Lásd kölonösen Windscheid 338. §. f>. j. és a gyakorlatból főkép a nünrbergi felebbviteli törvényszéknek egy 18üG-ban hozott ítéletét (Seufl". Archív XXI. 39.)