Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntető törvényköny javaslatára. [2. r.] A vagyoni bűntettek és vétségek a m. btk. javaslatában

28 latban előfordul, könnyen kétségekre s oly magyarázatra szolgáltathat alkalmat, hogy az értékösszeszámlálás mindannyiszor eszközlendö, valahányszor több lopás találkozik egymással, habár köztük minősítettek is vannak s ennélfogva csak a helyes felfogásnak szolgálna támpontul, ha ama §. közvetlenül az egyszerű lopásról és a lopott dolog értékéről intézkedő 323. §. után vétetnék fel a javaslatba. 4. Hogy a lopásnak a dolog értéke szerinti felosztása a gyakorlati jogélet igényeit teljesen kielégítse, ehez az előadottakon kívül megkívántatik még az is, hogy valamint a lopás vétsége szorosan érintkezik a lopás bűntettével, épúgy a megfelelő büntetési tételek határosak legyenek egymással, vagyis: hogy a hol az 50 frtos lopás vétségének büntetése végződik, ugyanott kezdődjék az 51 frtos lopás bűntettének büntetése. Ez feltétlenül szükséges oly esetekben, mikor az érték 50 frt körül ingadozik, mert itt az értékkülönbség oly csekély lehet, hogy az a kiszabandó büntetés fokára alig gyakorolhat lényeges befolyást; a bírónak tehát itt módot kell nyújtani arra, hogy az 50 frtot csak kevéssel meghaladó lopásra esetleg oly büntetést szabhasson ki, mint az 50 frtnál csak kevéssel csekélyebb tárgyit lopás vétségére. A törvényjavaslat rendes büntető tételei azonban ennek lehetőségét kizárják. A 324. §. ugyanis kimondja, hogy „a lopás vétsége 6 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő", a 329. §. pedig a lopás bűntettére, tehát az 50 f r t o t meghaladó egyszerű lopásra is, 5 évig terjedhető börtönt, vagyis oly szabadságbüntetést állapit meg, melynek törvényes minimuma a 25. §.szerint egy év. A büntetés e két tétele között tehát h a t hónapi hézag mutatkozik; ennek következménye az lenne, hogy a bíró a lopás bűntettére rendes körülmények között soha sem alkalmazhatna egy évnél rövidebb tartamú szabadságbüntetést, hanem a 90. §-ra lenne mindannyiszor utalva, valahányszor hat hónap és egy év között akarná a büntetést megállapítani. Hogy ez a kényszerűség hová vezetne, nem nehéz belátni. A 90. §. csak akkor lévén alkalmazható, ha az enyhítő körülmények oly nagy számmal forognak fenn vagy annyira nyomatékosak, hogy a cselekményre meghatározott büntetésnek legalacsonyabb mértéke is aránytalanul súlyos lenne: ennek folytán a biró igen sok esetben arra utaltatnék, hogy rendkívüli enyhítő körülménynek minősítse azt, hogy a dolog értéke csak kevéssel haladja meg az 50 frtot, holott másfelől épen ez az összeg képezné előfeltételét annak, hogy az eset bűntettnek, tehát súlyosabb beszámitású lopásnak, tekintessék. Ekként a gyakorlat előre láthatólag vagy túlszigorú büntetéskiszabásokra, vagy a törvény-