Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntető törvényköny javaslatára. [2. r.] A vagyoni bűntettek és vétségek a m. btk. javaslatában

25 ben, akár azon egyéni érték, melylyel a meglopott károsittatott, mint ezt pl. az ausztr. htk. 173. § a előírja, vagy a melylyel a tolvaj gazdagodott: mindez a gyakorlati alkalmazásban nem egyszer félszegségekre vezetett. Továbbá megjegyeztetett az is, hogy a mennyiben a nagyobb büntetés alkalmazása a dolog értékétől tétetik függővé : ez csak akkor lesz igazságos, ha a tolvaj ismerte is a dolog értékét. Már pedig ezt csaknem lehetetlen minden egyes esetben bebizonyítani. Ezen súlyos és az érték szerinti büntető fokozat rendszere ellen nagyrészt alaposan emelt vádak arra birták a német birodalmi törvényhozást, hogy a code p. és a porosz btk. nyomdokát követve, a lopás felosztása és büntetése tételeinek szabályozásánál egészen mellőzze a dolog értékét, a mi azt eredményezte, hogy szerintük minden egy szerű lopás, bármily nagy értékű tárgyra vonatkozzék is, vétséget képez. Ez azonban ismét oly szélsőség, mely természetellenes módon kiterjeszti a lopás vétségének határait, s midőn a német btk. ezen álláspontnak indokolására azt hozza fel, hogy a büntetésnek az érték szerinti fokozása sokszor legkisebb támpontot sem talál a tettes egyéni bűnösségében, sőt legtöbbször csak a véletlenség játsza a főszerepet stb: erre nézve találóan jegyzi meg Merkl, hogy azon indokok csak az értéknek helytelen alkalmazása ellen szólanak, s hogy a lopott dolog értékének helyes alkalmazása ép oly kevéssé közönbös a lopás beszámítására, mint pl. a testi sértéseknél a testi épségnek vagy egészségnek csekélyebb vagy súlyosabb megsértése, a mit pedig a német btk. 244. §-a is tekintetbe vesz. A véletlenség itt is ugyanazon szerepet játsza, mint a lopásnál s átalában mindenütt a bűntett által okozott sérelmek tekintetében. *) Keressük a helyesebb alapot e kérdés megoldásában. Kétségtelen, hogy mivel a büntettek tárgyilagos nagysága első sorban azon jogsértés terjedelmétől függ, mely lényegét képezi: a lopásnál is mindenekelőtt mint vagyoni bűntettnek, sajátszerű természete szolgáltatja a beszámítás alapját. A lopás lényegét az idegen ingó dolog elvétele képezi s e szerint itt a jogsértés nagysága első sorban attól függ, hogy minő jelentősége van azon dolognak az eddigi jogosultnak vagyonára s átalában a vagyonra nézve; mivel pedig ezt csak a lopott dolog értékéből lehet megtudni, ebből következik, hogy a lopás által okozott jogsértés tárgyilagos nagysága a lopott dolog kisebb nagyobb értékétől függ. E szerint tehát következetlenség lenne, ha a törvényhozás a jogsértésnek ezen legközvetlenebb alapját egészen elmellözné, ellenben pl. azt, hogy a dolog isteni tiszteletre rendelt helyről *) Merkl: Holtzendorff kézikönyvében III. k. 671. I.