Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntető törvényköny javaslatára. [2. r.] A vagyoni bűntettek és vétségek a m. btk. javaslatában

23 csakis a dolog állásának végleges elvételére szorítandó, ugy a sikkasztás is csak a dolog eltulajdonítására vonatkozhatik. Ugyanezen következtetés kizárja annak lehetőségét is, hogy a F. usus a rablás fogalmába felvétessék (m. btk. jav. 333. §.) A rablás sem egyéb, mint lopás, a mely személy elleni erőszakkal vitetik véghez, s habár ezen külön momentum önálló bűntetté minősiti is a rablást: ezen különállás mindig csak annyiban indokolt, a mennyiben a személy elleni erőszakkal összeköttetésben van, ellenben jogosulatlan és idegenszerű lenne akkor, ha a dolog elvételének czélzatára vonatkoznék. Ez a rablásnál sem lehet más, mint a lopásnál, mely közös tulajdonságnál fogva ezen bűntetteket és a sikkasztást eltulajdonító bűntetteknek is szokták nevezni. De ebből nem következik, hogy a f. ususnak azon neme, a mely személy elleni erőszakkal vitetik véghez, ne büntettessék, mert hisz a rablás megett ott van a háttérben a zsarolás, mely a személy elleni erőszakkal véghez vitt vagyoni jogsértéseknek mindazon eseteit magában foglalja, a melyek a rabláshoz nem tartoznak. Az, a ki valakit azon czélból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy az ö tulajdonához tartozó dolognak jogtalan használatát eltűrje: sokkal helyesebben lesz zsarolás mint rablás miatt büntethető, sőt a f. ususnak fogalma itt még némi kiterjesztést is nyerne az által, hogy nemcsak az ingó dolog, hanem az ingatlanra vonatkozó és nemcsak a dolog elvételével, hanem a más módon elért ilynemű használat is egy közös fogalom alatt büntettetnék. Ezek szerint a f. usus, a mennyiben a crimen vis által minősítve jelentkezik, leghelyesebben a zsarolás fogalma alá vonható; egyéb esetekben pedig, mint a lopással és sikkasztással analóg természetű külön vétség, ezek között a jogtalan elsajátítással és jogtalan elvétellel kapcsolatban saját természetének megfelelően lenne szabályozandó. Ennyiben tehát a lopás fogalmának meghatározása, a mely különben a m. btk. javasl. 322. §-nak formulázása szerint minden kifogáson felül áll, csekély nézetem szerint megszorítandó lenne. 2. A lopás tárgyának és elkövetése módjának sokféle alakzatai s ezzel összefüggőleg az egyéni bűnösségnek különböző fokozatai szükségessé teszik azt, hogy a törvényhozás egyes nemeit megkülönböztesse s külön büntető tételekkel lássa el. A m. btk. javaslatában a lopás nemei a 323 — 326. §§-ban vannak felsorolva. A felosztásnak alapját első sorban a lopott tárgy értéke, azután az egyszerű és minősített lopás közötti különbség képezi; még pedig oly módon, hogy a) az egyszerű lopásnak a lopott tárgy értéke szerinti c s e k é 1 y e b b esetei vétségeknek;/?) az egyszerű