Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntető törvényköny javaslatára. [2. r.] A vagyoni bűntettek és vétségek a m. btk. javaslatában

helyesen csakis mint „deliclum sui generis" szabályozható. A lopás bűncselekményének lényege, mint láttuk, a dolog egyszerű elvétele. De ez magában véve nagyon ártatlan természetű is lehet; azért tehát, hogy büntethetövé váljék, szükséges, hogy össze legyen kötve azon szándékkal, hogy a tettes az elvett dolgot a jogosultnak többé vissza ne adja, vagyis hogy azt eltulajdonítsa. Az elvétel csak ezen szándékkal minösitve képezhetvén büntetendő jogsértést, ebből következik, hogy a mennyiben az elvétel azzal a szándékkal van összekötve, hogy a tettes a dolgot ismét visszaadja; ezen esetben az minden jogsértő jellegét elveszti, megszűnik büntethető lenni. Ámde a f. ususnál nem is a dolog elvétele képezi a büntethetőség alapját, hanem a dologgal való jogtalan elbánás, azon idő alatt, a mely az elvétel és a visszaadás közé esik. Ebből következik, hogy a m. btk. javaslata elejti a f. ususnak lényegét, mert nem kívánja meg a dolognak valóságos használatát, hanem csak az elvételt azon czélzattal, hogy a tettes a dolgot „saját vagy mások vagyoni hasznára fordítsa." E szerint tehát, miután az elvétel, ha az visszaadási szándékkal van összekötve, magában véve még nem képez jogsértést, a jogtalan használat pedig a m. btk. javaslatban nem kívántatik meg: a büntetés tárgyát itt csak a használatra vonatkozó czélzat képezné, minden valódi jogsértés nékül. Ez azonban nemfurtum iisus: sőt egyátalában nem is lehet tárgya a büntetésnek. Jobban megközelíti a f. usus lényegét azon fogalom, a mely róla a 341. §-ban a.sik kasztáss a 1 kapcsolatban adatik ; mert ott már világosan megkívántatik az, hogy a tettes a dolgot „saját vagy mások hasznára fordítsa." Hogy ez f. usus, az kétségtelen, de hogy nem tartozik a sikkasztás fogalma alá, az önkényt következik azon szerves összeköttetésből, mely a lopás és sikkasztás között fenforog. Ezen két bűntett ugyanis csak az által különbözvén egymástól, hogy mig a lopásnál az eltulajdonítás szándékával összekötöttelvétel már teljesen betölti a tényálladékot; addig a sikkasztásnál a dolog előző birtoklása miatt maga az eltulajdonítás képezi a bűncselekmény magvát. Ebből következik, hogy a sikkasztásnak fogalom-meghatározása csak annyiban térhet el a lopásétól, a mennyiben az ezen különbségre vonatkozik. Minden egyéb eltérés új elemet hozna be a sikkasztás fogalmába s lerontaná természetes határait. Ha a lopás a f. ususra is kiterjeszthető lenne, szükségkép fel kellene ezt venni a sikkasztás fogalmába is, mint ez a m. btk. javaslatában egész következetességgel meg is történt; ellenben, ha a lopás fogalma