Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntető törvényköny javaslatára. [2. r.] A vagyoni bűntettek és vétségek a m. btk. javaslatában

21 a bűncselekményt az elvétel, a czélzatot az azzal összekötött eltulajdonító szándék képezi. Ezen felfogásnak gyakorlati, következménye — eltekintve attól, hogy általa a lopás és sikkasztás között éles határvonal állíttatik fel — leginkább a b e f e j e z é s és bünkisérletnél mutatkozik. A mig ugyanis az 1843iki- javaslat szerint a lopás fogalmához a dolog valóságos eltulajdonítása kívántatik meg s ehez képest a lopás a 302. §. szerint csak akkor tekintetik befejezettnek, ha „a tolvaj az eltulajdonított vagyont elrejti vagy azt valamely segédnek átadja, vagy azzal távozik" : addig az újabb feífogás szerint bevégzettnek tekintendő a lopás, mihelyt a dolog másnak birtokából elvétetett. A mig tehát az 1843-diki javaslat a fentebbi szabály által a régi úgynevezett theoria a bl a t i o n i s-nak hódolt, s ez által a tettesnek tevékenységét a dolog elvételén túl a dologgal való további elbánásra is kiterjesztette: addig az új törvényjavaslat fogalom meghatározása ath. appre hensio n ist juttatta érvényre s ez által a lopás bűncselekményét magára a lopás actusára, t. i. a dolog elvételére szorította. Hogy azonban ezen elvétel mint tény, lopási jelleggel birjon, ennek szükségkép egy oly intensiv czélzat által kell minősíttetni, minő az eltulajdonítás s z á n d ék a, s épen ezért a lopás elörebocsátott felfogásával szemben következetesebb volna, ha az u. n. furtum usus nem vonatnék bele, hanem büntetése iránt külön rendelkezés történnék. A m. btk. javaslata kétségkívül fontos indokoknak engedett, midőn a lopás fogalmát erre is kiterjesztette; mert nem tagadható, hogy a f. usus sok esetben erkölcsi tekintetből ugyanazon jelleggel bír, mint az eltulajdonítás czélzatával véghezvitt lopás; kétségtelen az is, hogy a btkönyvek egy része, a melyeknél a nyereségvágy (anima lueri faciendi) képezi a lopási szándékot, minők pl. az ausztr. btk. és az olasz btk. javaslatai, a f, usust is valóságos lopásnak tekintik; továbbá igaz, hogy az oly államokban, hol a lopás fogalma az eltulajdonítás czélzatával összekötött elvételre van szorítva, mint pl. Németországban, a gyakorlat önkényszerüleg kitágította a lopás fogalmát, mert a jogérzet s,ok esetben sürgetöleg követelte a f. ususnak megbüntetését, mivel pedig ez másként nem volt lehetséges, inkább helytelenül magyarázták a törvényt, csakhogy a meg érdemlett büntetést alkalmazhassák. Mindez kétségtelen és igaz; azonban ez nem bizonyít egyebet, mint azt, hogy a f. usustis büntetni kell; ellenben arra nézve, hogy a f. usus mint lopás, mint sikkasztás, vagy mint rablás büntettessék, nézetem szerint nem nyújt elég alapot; sőt ha közelebbről vizsgáljuk ezen jogsértésnek sajátszerű természetét, arról kell meggyőződnünk, hogy