Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntető törvényköny javaslatára. [2. r.] A vagyoni bűntettek és vétségek a m. btk. javaslatában

20 Verbrechen der Entwendung besteht in . . . . eigennütziger Zueignungfremden beweglichen Eigenthums", a sikkasztást mint a lopásnak egyik alfaját is magában foglalja. Ez a felállított fogalom-meghatározásnak, mely a lopás lényegét az idegen ingó dolog eltulajdonításában keresi, természetes következménye lévén, Feuerbach által minden habozás nélkül el is fogadtatott s ennek folytán ö a sikkasztást külön bűntettként nem szerepelteti. Azon nagymérvű befolyás, melyet Feuerbach tanai a jelen század első felében keletkezett büntető törvénykönyvekre gyakoroltak, ismeretes. Hogy az 1843. évi magyar javaslat szerzői is hódoltak ezen befolyásnak, azt többek közt a lopásról felállított fogalom-meghatározás is eléggé bizonyítja. A lopás lényegét itt is, mint Feuerbachnál, a dolog eltulajdonítása képezi, a nélkül, hogy az elvétel másnak birtokából vagy b i r 1 a t á b ó 1 megkívántatnék. A lopás fogalma tehát az 1843-diki javaslatban is magában foglalja a sikkasztást. Ha e mellett mégis azt látjuk, hogy ugyanott a sikkasztás részére is állíttatott fel külön fogalom-meghatározás: ez csak azt mutatja, hogy itt a Feuerbachnál előforduló hiba még tetéztetik azzal, hogy mig F. legalább következetesen keresztül vitte az általa felállított fogalom-meghatározást : az 1843. évi javaslat szerzői a sikkasztás részére két definitiót állítottak fel, még pedig oly módon, hogy miután a sikkasztásnak a 309. §-ban körülirt fogalma csak az oly dologra terjed ki, mely valakinek „kezére vagy gondviselésére bízatott", ennélfogva a sikkasztásnak többi esetei, jelesül: ha valaki a tévedésből vagy véletlenség folytán birtokába jutott idegen ingó dolgot sajátítja el, a lopás fogalom-meghatározása alapján lennének megbüntethetök. Eltekintve azonban eme következetlenségtől, a Feuerbachféle tan már magában véve is hibás és ferde következtetésekre vezető; mert nem tévén különbséget a dolog elvétele és eltulajdonítása között, ennélfogva a lopás súlypontját nem magára a lopás közvetlen cselekményére, hanem a tettesnek czélzatára helyezi, vagyis a czélzat realisálását ugyanazonositja a cselekménynyel. Ebből kifolyólag azután a lopás czélzatául nem a dolog elvételével összekötött közvetlen (eltulajdonitási) szándékot állították fel, hanem a tett elkövetésének rendszerinti indokát, az önhaszon vagy nyeréssé g-v ágya t (gewinnsüchtige Absicht) tekintették a lopás czélzatának, vagy ha azt tenni nem akarták, mint pl. az 1843-diki javaslat, egészen elmellözték a lopási czélzat megjelelését. A lopásnak természetes és helyes felfogása, melyet ujabb törvényjavaslatunk is követ, abban áll, hogy az idegen ingó dolog másnak birtokából vagy birlatából vétetik el s hogy az elvétel a dolog eltulajdonítására irányul, vagy is, hogv