Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntető törvényköny javaslatára. [2. r.] A vagyoni bűntettek és vétségek a m. btk. javaslatában

18 Itt a törvényes fogalom meghatározást és a büntető tételeket s az azokra vonatkozó egyéb törvényes intézkedéseknek helyességét naponkint próbára teszi az élet; ha tehát a törvénybe csak a legkisebb hiba is becsúszott, ezt gyakori alkalmazása csakhamar elviselhetetlenné s vagy helytelen Ítéleteknek alapjává vagy erőszakos törvénymagyarázatnak indokává teendi. Pedig, hogy nem könnyű épen ezen bűntettnél minden tekintetben kielégítő törvényt alkotni, ezt a törvényhozásoknak egymástól nagyon is eltérő intézkedései és a tudományban máig is létező vitás kérdéseknek egész sorozata eléggé bizonyítják. Ha tehát valahol, ugy kiválólag az ezen bűntettre vonatkozó tervezetnél van hivatva a kritika arra, hogy a létező véleményeltéréseket élesen megfigyelje s azok közül a viszonylag legjobbat igyekezzék érvényre juttatni. Legnagyobb megfontolást igényel, mert a sikkasztásnál és rablásnál is analóg alkalmazást nyer, a lopás fogalommeghatározása, mely a m. btk. javaslat 322. §-ában a következő : „A ki idegen ingó dolgot másnak birtokából vagy birlatából, a jogosultnak beleegyezése nélkül s azon czélból vesz el, hogy azt eltulajdonítsa, vagy pedig saját vagy mások vagyon hasznára fordítsa, lopást követ el." Az 1843. btk. javasl. 294. §-ában pedig ekként hangzik: „A ki másnak valamely ingó vagyonát tudva s jogtalanul, de minden személy elleni erőszak vagy eröszakkali fenyegetés nélkül eltulajdonítja, tolvajnak tekintetik." Hogy ezen két fogalommeghatározásnak egymáshoz való viszonyzatát kellőleg méltányolhassuk, a következő rövid jogtörténelmi visszapillantást elkerülhetetlennek tartjuk. A lopás, mint láttuk a vagyoni bűntetteknek ős alakját képezvén, kezdetben valamennyinek fogalmát absorbeálta. Csak később váltak el tőle a rablás, sikkasztás és más rokon vétségek, mihez képest a jogtörténelmi és dogmatikus fejlődés leginkább abban mutatkozik, hogy a lopásnak speciális fogalma mindig szűkebb körre szoríttatott s a határvonalak, melyek a rokon bűntettektől elkülönítik, mind élesebben kidomborittattak. A rablás — a személy elleni erőszak megkülönböztető ismérvénél fogva — már korán elválasztatott a lopás fogalmáról. A régibb germánjogi felfogás2) és a code penale ugyan kivételt képeznek ezen szabály alól, a tudománynak átalános ') Magyar Igazságügy 1875. IV. kötet 291. 1. 2) A régibb germán jogban a lopás fö jellem vonását az alattomosság (Heimlichkeit) képezte s e szerint a dolognak erőszak nélkül történt elvétele is, ha nyíltan vagy épen a birtokos jelenlétében eszközöltetett, rablásnak tekintetik, ellenben a dolognak erőszakos elvételét, ha az éjjel vagy álarczozott egyének által, tehát alattomosan vitetett véghez, lopásnak tartották. L. H a 1 s C hn e r id. m.