Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám - A franczia bíroságok magánjogi gyakorlatából

102 el, akkor a sértett fél öt felelősségre vonhassa. Kimondták továbbá, hogy ha mérnök szomszédok közti határvillongásoknál vagy máskülönben a valóságtól eltérő szakértői votumot adott — csalárdság vagy súlyos hanyagság vezették legyen ezen valótlan nyilatkozatra — az okozott kár pótlására legyen megperelhetö'1). Végre azt határozták, hogy gyámhatóságnak tagjai feltétlenül tartozzanak pótolni minden kárt, mely a gyámokra tisztöknek hanyag ellátásáért hárul °). A későbbi jogtudomány ezen szabályokat az analógia elvei szerint rokon esetekre kiterjesztve, azt az átalános elvet alkotta, hogy állami, akár bírósági, akár közigazgatási tisztviselő, ha hivatalos állásában, bár csak hanyagsága által, jogsértést követett el, felelősséggel tartozik a kárositott félnek. A felelősség mértéke iránt szétágaznak a vélemények: Windscheid (Pandekten 445. §.) azt a dolus és culpa lata eseteire szorítja, ugyanazt teszi Arndts (Pandekten 338. §.) bár utóbbi csak bíróról és mensorról szól, P u c h t a (Pandekten 390. §.) épen csak bírákra van tekintettel. A németországi gyakorlat ellenben határozott hajlamot mutat, a nyilvános tisztviselőket minden hivatalos állásukban elkövetett jogsértésért felelősséggel terhelni, bárha csak csekély hanyagsággal vádolhatók. Csak a biró ellen elnézőbb, ha igazságtalan Ítéletet mondott, míg ellenben ö is már culpa levis-ért terheltetik, midőn egyéb teendőinek a „nobile officium judicis" elvégzésében hibázott6). Nézetem szerint a gyakorlat ezt a kérdést sokkal helyesebben fogta fel mint számos szobatudós, kire nem annyira a római jognak szelleme mint betűje volt irányadó. Ennek feltétlen tiszteletében nem merte a tényleges, gyakran változott életviszonyok kívánalmaihoz képest szervesen továbbképezni; pedig gondosan figyelembe véve a dolog természetét, nem is lehetett a fenforgó kérdést máskép eldönteni, mint tette a gyakorlat. A kötelmi jognak egyik, már a római jogászok által kifejtett sarkalatos elve az, hogy minden szerződési viszonyban, mely tisztán üzleti természetű, azaz, mely egyik részről sem 4) L. 1. §. i si mensor (11. 6.) 6) L. 1. §. 6. 11. 17. de magistr. conven. (27. 8.) — 1. 2. §. 5 ad munic. (50. 1.) 6) L. pl. Seuffert Archív I. 106 (OAG. Drcsden): „Fahrlassigkeit" ; — u. o. III. 262. (OAG. Cassel 1846.): „Mangel dcs Flcisscs cines guten Hausvaters" ; — u. o. V. 174. (OAG. Jena 1847.): „Versehen" ; — u. o. VII. 321. (OAG. Mannheim): „Mangel der Sorgfalt eines ordentlichen Hausvaters ; — u. o. X. 51. (OAG. Mannheim) : „schlechte Ausführung einer Amtshandlung aus Unverstand" ; — u. o. XV. 189. (OAG. (Darmstadt 1858.): „Verschulden" ; — u. o. XX. 38. (OAG. Darmstadt 1865): „omnis culpa"; — u. o. XXI. 57. (AG. Flensburg 1867.): „culpa levis"; egyúttal tüzetesen kimondja, hogy birák, azonban csak birói tisztök gyakorlásában, pusztán „culpa lata«-ért felelősek; — u. o. XXII. 240. (OAG. Jena 1S56.): „dolus und culpa."