Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A magyar bírói kar irodalmi tevékenysége

89 „E kis munka — rovassák az fel érdemem- vagy vétkemül — létezését önnek köszönni. „Azon hiedelemnek adott egykor ön kifejezést, hogy én, eléggé igazságtalanul, iskolai czélokra szánt tankönyveken felül egyéb műterméket felmutatni alig képes szegényes jogi szakirodalmunk bővítésére csak a tanári kart tartom kötelezettnek s megfeledkezem azon fényes eredményeket feltüntető vasszorgalom- és kitartásról, melylyel nyugati szomszédainknál a gyakorlat emberei, főleg pedig a birák, az irodalmat az elmélet gyöngyeivel is termékenyítik. „A vádnak, melyet ezekben Ön, talán még inkább bírói karunk irodalmi tétlensége miatt, mint ellenem emelt, szerintem nincsen alapja. „Sajátlagos viszonyaink közt a tanár — mély tisztelet a nem csekély számú kivételnek ! — a ki szűkebb hivatása által csak töredékesen elfoglalt idejét száz felé forgácsolja el idegen talajon és körben, sehol se felelve meg teljmértékben, sehol se értékesíthetve istenadta fényes tehetségét tőle telhetőleg; a helyett, hogy a kincseket, melyeket kötelességszerű tanulmányai közben gyűjtenie kellett, az iskola falain kivül álló tágabb körök érdekében irodalmilag értékesítené: szerintem kötelességet mulaszt. A bíró, ki a mások hasznául reggeltől estig teljesített napszámos munka befejezése után nem ragad újra könyvet és tollat: csak többet nem tesz kötelességénél. „Azon törvényhozás, mely gondoskodott arról, hogy a bírót az élettől majdnem légmentesen elzárja, s méltán dicsérhetendi a végzet különös jóvoltát, ha az éltető naptól elzárt üvegházi csemeték neveltetésének kárát a nemzet nem vallandja : nem tartá szükségesnek kiterjeszteni figyelmét arra, hogy, hacsak nem akar kaptafa szerint dolgozó, ha a kor kívánalmainak megfelelő, tudományosan képzett birói kart akar teremteni, okvetetlen gondoskodnia kellene arról is, hogy e kar valamennyi tagjainak, s ne csak valamely véletlenség kedvezményében részesülő egyeseknek, a hivatásszerű foglalkozás által igénybe vetten felül maradjon még idejük, melyet magasabb kiképzésükre fordíthassanak; sőt gondoskodnia talán arról is, hogy az országszerte elszórt szegény birák, kik se az egyetemi könyvtárt nem látogatják, se a néhány codificator javára gyűjtött irodalmi kincsek használhatására nem méltattatnak, legalább időnkint betekinthessenek egyikébe az oly jó, de szerfelett drága szakmunkáknak, minőket a vidéki casino és kÖlcsÖnkÖnyvtárakban hasztalanul keresnének, de saját, mindennapi szükségeiket is alig fedező tiszti fizetéseikből sem vásárolhatnak. „A törvénykezés és bíróságok jelenlegi szervezete mellett a birák túlnyomó többsége, és talán az egész kar, kénytelen beérni azon szükkörü ismeretekkel, a melyeket az egyesek az életbe magukkal hoztak a gyalo ran a legszerényebb követelményeket is alig kielégítő tanintézeteinkből, és melyek azokra — mondjuk nyíltan — kenyérkereset végett űzött mesterségük folytatása közben uton- útfélen, néha akaratlanul is ragadnak. „Behatóbb tanulmányokra nincs idejük; még kevesebb tanulmányaiknak irodalmilag értékesíthető feldolgozására. MAGVAR IGAZSÁGÜGY. 1875. I. ^