Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

A CSELEKVÉSEKNEK BEFOLYÁSA IDEGEN JOGKÖRRE *) DR. BlERMANN MlHÁLY, nagyszebeni jogtanártól. Ki az életben körültekint, látja ennek dús változatosságát, az ezer meg ezer pontot, melyben az emberek érintkeznek, czéljaik valósításában kölcsönösen elősegítve vagy hátráltatva egymást: azon kérdésre, lehetséges és helyes-e, hogy jogkörünkre kívülünk mások is hassanak, annyiból legalább, hogy bizonyos előfeltételek mellett másoknak tényei is idézhessenek elő változást jogviszonyainkban? ösztönszerűleg is igennel fog felelni. Ezen felelet oly annyira szükségképi folyománya egész világnézetünknek, hogy sokan közülünk tán alig birják elképzelni, hogy ez valahol és valaha máskép hangozhatott. Mégis nemcsak kezdetleges míveltségi állapotban levő népek voitak és vannak rendszerint ellennézetben, de még oly nemzet, mint a római, mely a finom tapintat által, mit az életviszonyok felfogásában tanúsított, a művészi tökély által, melylyel ezeknek leggyengébb árnyalatait kiderítette, s őket egyöntetű szerves egészbe összefoglalta, oly gyakran bámulatra ragad bennünket és jogtanaiban a tudomány és a gyakorlat emberei által egyaránt értékesíthető kimerithetlen kincseket halmozott fel: a felvetett kérdés iránt a miénktől tetemesen különböző állást foglalt el, és a következő elvet állította fel mindenki saját sorsának egyedüli ura és intézője, mint önálló független lény tetteivel közvetlenül csak saját magának szerez jogokat, egyenesen csak maga magát terheli kötelezettségekkel, ép ugy ellenkeznék önállóságával, ha erejét, akaratát mások czéljainak alárendelné, mint támadás lenne függetlenségére, ha másoknak is engedtetnék jogviszonyaiba közvetlenül befolyni. Ezen elvhez oly szívósan ragaszkodtak a rómaiak, hogy bár gyakorlatilag egész *) Hazai jogirodalmunk a közlendő értekezés által egy kitűnő civilis monográfiával gazdagodik, mely magánjogi literatúránk színvonalán mind az önálló constructio, mind a tanulmányok alapossága által felülemelkedik. Megjegyezük, hogy a szerző ezen kérdésről római jogi szempontból, a „Jogtud.-Közi." mult évi folyamában értekezett; ez úttal a kérdés rendszeres, részletes feldolgozására vállalkozik a nevezetesebb ujabb európai törvénykönyvek szempontjából. Az idézett értekezésre több izben történvén utalás, azt rövidség okáért „római jogi tanulmány" alatt fogjuk idézni. A s z e r k.