Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)
1875/3 / 1. szám - A magyar büntetőtörvénykönyv javaslata és a "Jogt. Közl." kritikája
68 nem csupán a szándékos, hanem a szenvedélyes ingerültségben elkövetett és megkíséri ett ölés is halállal büntettetik; különbség, és nagyon lényeges különbség az is: hogy a magyar javaslat csak azt tekinti „szövetségnek" és bünteti mint ilyet: ha a megállapodás létrejött; mig ellenben az ausztriai, már a felségsértés elkövetése iránti tanácskozást is, tehát a még meg nem állapodott eszmecserét is büntettetni rendeli: „Wer zu einem der im §. 89 bezeichneten Zwecken Verabredungen mit Anderen pllegt". Van tehát különbség és igen lényeges; de azon kérdésre nézve, melyre Mayer utal — egyátalán nincs. De hát ha a felségsértés kísérletére mennénk is át; nem bünteti-e az ausztriai javaslat is a bevégzett büntettél egyenlően a kísérletet? Hisz erre is felelt Wahlberg. A thesist illetőleg tehát itt sincs különbség. Andrássy gróf a szélső baloldalt a parlamentben lelki szegényeknek nevezte, mert gáncsuk mindig arra lyukadt ki, hogy minden bajnak az oka az átkos kiegyezés. Ha vizáradás megrontotta vetéseinket, ha szárazság elzsibbasztotta a vegetatiót, ennek is az átkos kiegyezés volt az oka. D. S. polémiáit olvasva a büntető törvénykönyv ellen, önkénytelenül eszünkbe jutott Andrássy szava a lelki szegényekről. A mi a szélső báliaknak az átkos kiegyezés, az D. S.-nak a m. büntető törvénykönyv tervezete. A magyar büntető törvénykönyv hibája, hogy Horvátország irányában oly sajátságos viszonyban állunk, melynél fogva ámbár Szt.-István koronája alá tartozik, ott mégis más b. törvénykönyv van hatályban, mint nálunk. A magyar büntető törvénykönyv hibája, hogy az 1848-diki sajtótörvényben szabályozott cautiót „fentartja", mintha erről a büntető törvénykönyv rendelkeznék! Hát az milyen baj, hogy nincs honosítási törvényünk. D. S. még folytathatta volna lamentatioit, hiszen polg. törvénykönyvünk sincs, pedig erre is szükségünk lesz, mert különben honnan tudja majd a biró a tolvajlás bűntettének megítélésekor, mi az idegen, ingó dolog, mi a birtok, a birlalat! Nem ismeri D. S. az 1848 előtti országgyűlések történetét, melyben minden reformkérdést a „rendszeres" munkálatokra akarták hagyni, miután minden reformnak annyiféle vonatkozása van az állami törvényhozás különböző ágaival, hogy azt csak egyszerre lehet szervezni. A rendszeres munkálatok említése a conservativek szájában az ad graecas kalendas-sal egy jelentőségű volt. A ki ma akarna mindent egyszerre létesíteni, csak azt érné el, a mit a 48 előtti consertativek elértek, azt, hogy semmi sem létesült. Alkossuk meg egymás után a reformokat, és ha itt is, ott is hézagok mutatkoznak a régi és újabb intézmények között, azokat is töltsük ki; de azért, hogy mindent egyszerre nem szervezhetünk, a részleges javítást és haladást ne mellőzzük.
