Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A magyar büntetőtörvénykönyv javaslata és a "Jogt. Közl." kritikája

A MAGYAR BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV JAVASLATA ÉS A „JOGT. KÖZL." KRITIKÁJA. Dr. M. J.-töl. „Loyalis harcz" felírás alatt a „Jogt. Közi." 51. száma a következő támadást intézi ellenünk: „A „M. Ig." deczemberi füzetében közli a „R—m"-ban D. S. ellen intézett személyeskedő czikket és egyúttal a „J. Közi." 48. számában adott válaszra a czáfolatot, de a választ nem. így ezután könnyű czáfolni, ha csak az egyiknek adja a szót." A nevezett hetilap ujabban visszatér e támadásra és a „Magy. Igazságügy" „loyalis harczviteli módjáról" szólva kijelenti, hogy a „M. Igazságügy" irányában a reciprocitás elvét fogja követni. A megtámadásra válaszolnunk kell, nem pusztán védelmünkre, hanem főleg azon okból, mert a „Jogtud. Közi." ellenében szükségesnek tartjuk a tudományos vitának kellékeiről elmondani véleményünket. A tudományos vita az irodalomban el nem kerülhető, de nem is baj; hadd ütközzenek össze a vélemények: ebből csak a tudománynak lehet haszna, a fogalmak világosságban az eszmék mélységben nyerhetnek e küzdelemben. A müveit európai államokban az irodalom különböző ágai sokat, igen sokat köszönhetnek az ily polémiáknak, melyek jelentőségben gyakran túlszárnyalták azon irodalmi vagy törvényhozási terméket, mely a harczra alkalmat szolgáltatott. Csak két érdekes példára utalunk a német és belgiumi jogi irodalom köréből. Savigny klasszikus kis müve: „Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft" a polemikus irodalomnak gyöngye marad mindenkor, holott azon mü, mely azt provokálta T h ibaut irata: „Ueber die Nothwendigkeit eines alig. b. Rechts für Deutschland" már feledve volna, ha Savigny emlékéhez és dicsőségéhez nem volna fűzve. Haus tanárnak munkáját: „Observations sur le projet de revision du Code pénal" (1835) még ma is haszonnal olvassa a kriminalista, mig a belgiumi kormánynak 1834-diki javaslata, a melynek fogyatkozásait bírálja, régen feledékenységbe merült. E példákat még számosakkal egészithetnök ki az irodalom minden ágából, de azt hiszszük, bátran mellőzhetjük, mert oly valaminek igazolására szolgálnak, a mit sajátlag senki sem von kétségbe. Az irodalmi harcznak jelentősége, haszna, nem szorul bővebb taglalásra. De épen oly kétségbevonhailan. hogy ez irodalmi vitának csak