Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A képviselőház jogügyi bizottságának tárgyalásai. A törvénykezési rendtartás módosítása

53 ben 500 frtig, beismerésen alapuló és makacssági ítéletek ellen jogorvoslatot nem engedne, a szentszéki bíráskodást megszüntetendőnek tartja. A szóbeliség behozatalát sem politikai, sem pénzügyi tekintet nem gátolja, a bélyeg és illetékbevételek az igazságszolgáltatás szükségletét bőven fedezik, miért is előadó Hodossy nézetéhez járul; ez alapon egészen uj perrend kidolgozását véli szükségesnek ; miért is e javaslatot tárgyalás alapjául sem fogadja el. Schmausz Endre a törvényjavaslatot nem tartja ugyan mindenben helyesnek, de azt mint a részletes tárgyalás során javithatót, átalános tárgyalás alapjául elfogadja. A szóbeliség éí közvetlenség elvének meghonosítása ellen a mumusnak nem tartható nemzetiségi kérdésen kivül az harezol, hogy ezen eljárás költségesebb lenne, még pedig nem csak az államnak, hanem a feleknek is, kik esetleg a tanukkal együtt a felebbezési bírósághoz menni lesznek kénytelenitve. A bagatell-ügyek és a semmitőszék tárgyában ö is helyesebbnek tartja azokat, a miket előadó javasol, de azt hiszi, hogy ezen változtatások a javaslat keretén belül is megtehetők. Horváth Lajos azon indokból, mert az előadói javaslatokon felül a szóbeliség és közvetlenség teljes behozatala, s végleges perrendtartás készítésére való utalás is inditványoztatott, szükségesnek tartja a kérdéshez még egyszer hozzá szólani, kijelenti, hogy a semmiségi panaszt ö is rosznak tartja, s ha lehető, a külön semmitőszék eltörlésébe belenyugszik. Rosznak tartja a sommás eljárást is, és elismeri, hogy a javaslat az anomáliát növelné; ő pedig ezt apasztani akarja; de nem fogadhatja el előadónak e részbeni javaslatát, ki a szerinte jobb eljárást, a szóbelit, a csekélyebb, a rosszabb Írásbeli eljárást pedig a fontosabb ügyekre kívánná alkalmaztatni. Ismételve kiemeli, hogy a népnél a tulajdonképeni eljárás ellen nincs panasz; hanem igenis panaszoltatik, hogy 1 frtos ügyét sem intéztetheti el a községben, hanem a járásbírósághoz kell menni, s az ilyen ügyek a legfőbb itélőszékig is felvihetők; hogy a mezei rendőri ügyek is a bíróságokhoz utasitvák, hogy mig a választott birák ítéleteiket azonnal végrehajthatták, s csak birtokon kívüli felebbezés engedtetett; addig most a kinevezett bírákra ezt bízni nem merjük. Panaszoltatik, hogy mig előbb 67 királyi táblai bíró elég volt, pedig, a hétszemélyes táblán is ezek referáltak, most nem elég 120. O a szóbeliséget és közvetlenséget európai értelemben veszi, mig az 183G-iki törvény nem ilyen szóbeli, hanem protocoláris eljárást tartalmaz, ellentétben a libelleticussal. A valódi szóbeli eljárásnál nincs jegyzőkönyv ; a másodbiróságnál minden ismétlődik és igy ez nem is annyira felebbezés, mint nóvum judicium; ott is, a hol a szóbeliség hazája van, a felek exposei szerepet játszanak, mi mutatja, hogy már ott is hajolnak az Írásbeliséghez. Meg van győződve,