Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)
1875/3 / 1. szám - A képviselőház jogügyi bizottságának tárgyalásai. A törvénykezési rendtartás módosítása
51 pontból merített sem: mert a személyzetet nem szaporítani, hanem leszállítani kellene; a kivonatkészités, a per tanulmányozása, referálás stb. elesnék, a felebbezések kevesbednének. Ezek alapján egészen uj perrend és a bagatell ügyekbeni eljárás iránti javaslat kidolgozására kéri a minisztert felhivatni. Bésán Mihály mindenben az előadó véleményéhez csatlakozik^ Nem találja döntőnek azon érvet, mely a gyökeres átalakítás ellen azon szempontból hozatott fel, hogy a bíráknak az uj törvényt magokévá kell tenniök; mert ez a beterjesztett törvényjavaslatnál is fent forog. A szóbeliség ellen nemzetiségi szempontból tett ellenvetés szinte nem lehet döntő; mert nemcsak ma vágynak, hanem a jövőben is lesznek nemzetiségek. Nem lát akadályt abban, hogy polgári perben a társas bíróságok előtt a felek magokat ügyvéd által képviseltetni, s ezek az ország nyelvét használni legyenek kötelesek, bárha a tényleg életben lévő bűnvádi eljárás mutatja, hogy a törvényszékek a nem magyar ajkú népet is megértik. Lehetnek a kezdetnek némi nehézségei; de ezeken előbb vagy utóbb át kell esni. Dalnoki Barna csak elvben helyesli a szóbeliséget, a gyakorlatban calamitásnak találná. A javaslatot átalános tárgyalás alapjául elfogadja; ne hogy ezzel is az történjek, a mi a bűnvádi eljárással történt; elfogadja azért, mert az ország nem uj rendszer alkotást, hanem orvoslást vár. Máday Sándor habár nem modern vagy reactionarius jogásznak mondassák is, kinyilatkoztatja, miként a szóbeliség és közvetlenség nálunk be nem hozható, és a ministeri javaslat hibájának azt tartja, hogy ennek elvét egészen el nem ejti. A szóbeliség pártolói a viszonyokat nem veszik figyelembe ; nem tekintik, hogy bíráink arra nem képesek, nem figyelnek a bőbeszédüség hajlamára. Sommás eljárásban tisztán a jegyzőkönyvi tárgyalást kívánja alkalmaztatni. A semmitőszék eltörlésére, s ebből folyólag a jogorvoslati rendszer átalakítására, osztja az előadó véleményét, ugyan őt kívánja megbízatni, hogy a ministeri javaslatot e két elvnek megfelelően dolgozza át. Matolay Etele előre bocsátja, hogy könnyebb egy határozott irányelven alapuló rendszeres törvényt, mint a részletes újításokat megtanulni. Pártolja az előadó inditványát, bár pénzügyi tekintetben vannak némi aggályai; ő ha tudná, hogy a javasolt gyökeresebb változtatások költségesebbek, azokat ezúttal elhalasztaná: de mert positiv adatok nincsenek előterjesztve, saját combinatiója szerint azt hiszi^ a szóbeliség és közvetlenség olcsóbb. Ha az ellenkezőről győződnék is meg, nem a javaslat nyomán kiván indulni, hanem a törvénykezési rnndtartás szakaszain végig menve, tüzetes revisiót akar. A birtokon kívüli felebbezést helyes eszmének tartja, s ehhez részéről a végrehajtás hivatalbóli elrendelését ki4*
