Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A képviselőház jogügyi bizottságának tárgyalásai. A törvénykezési rendtartás módosítása

46 érvényre emeléséhez hozzájáruljanak; sőt ha alaki jogsérelem forog fent, meg kell semmisiteniök az eljárást, bár tudják, hogy ez az igazság kiszolgáltatását késleltetni, talán egészen meghiúsítani fogja. Az alaki és anyagi jogsérelem merev elkülönítése a jogbiztonság veszélyeztetésével is jár. Az alaki és anyagi jogsérelemnek biztos elválasztó vonala nincsen; a felek biztos iránytű hiányában a vagylagosan megengedett jogorvoslat mindenikével fognak élni. Ha a semmitöszék az általa felfedezett jogsérelmet anyaginak látja, elveti a panaszt, átteszi a pert a felebbezési hatósághoz, s ha a felebbezési bíróság azon nézetben van, miként van ugyan jogsérelem, de nem anyagi, hanem alaki: akkor az igazságszolgáltatás két szék között a földre szorul. Ilyen nézeteltérés létezését igazolják azon perek, melyeket a felső bíróságok hivatalból észlelendő semmiségi panaszt látva fenforogni, a semmitöszékhez tesznek át, mely perek legnagyobb része azzal küldetik vissza, hogy hivatalból észlelendő semmiségi eset fen nem forog. E bajokon a törvényjavaslat mit sem segít. A semmiségi panasz eseteinek taxativ felsorolása nem vezet eredményre; eddig is taxativ voltak a semmiségi panaszok felsorolva a törvényben ; de hogy minő eredménynyel, arról a semmitöszék elvi jelentőségű határozatai tesznek tanúságot. A javaslat indokolásának azon tétele, hogy a semmiségi panasz a perfolyamban és a végrehajtási eljárásban üdvösnek bizonyult, kivált oly átalánosságban mint mondva van, nem áll. A perfolyamban hozott határozatok ellen, mennyiben a jogorvoslat az ítélet elleni felebbezéssel összekapcsolandónak nem rendelendő továbbá a végrehajtási eljárás folyamában felmerült jogsérelmek ellen a másodbirósághoz intézendő külön jogorvoslat (felfolyamodás, panasz) czélszerübbnek mutatkozik; s legalább rend szerint a másodbirósági határozat ellen további jogorvoslat nem szükséges. Az európai államok nevezetesbjeinek perjoga e mellett szól. A semmiségi panasz rendszerének s a külön semmitőszéknek fentartását nem lehet indokolni azzal, hogy ha a szóbeliség és közvetlenség behozatik, szükséges leend ezen intézmény. Ezen elegendő nyomatékkal különben sem biró indok nem áll, mert ilyen semmiségi panasz-rendszerre mint a mienk, a szóbeliség és közvetlenség behozatala után sem lesz szükségünk; olyan perrend, melyhez ezen jogorvoslati rendszer czélszerüen alkalmazható lenne, nem képzelhető. A szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló törvények és törvényjavaslatok ilyen semmiségi rendszert sem a hatáskör, sem a bírósági rendszer tekintetében nem ismernek. Nem lesz szükségünk a külön semmitőszékre sem, nyugodtan egyesíthetjük a legfőbb itélőszéket és semmitöszéket, mert bárminő jogorvoslati