Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A képviselőház jogügyi bizottságának tárgyalásai. A törvénykezési rendtartás módosítása

X A KÉPVISELŐHÁZ JOGÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK TÁRGYALÁSAI. y( [A törvénykezési rendtartás módosítása.] A jogügyi bizottság egyik tagjától. A képviselőház igazságügyi bizottsága 1874-ik évi deezemberhó 2-án, 4-én és 7-én tartott ülésében a törvénykezési rendtartás módosítása tárgyában beterjesztett törvényjavaslatot vette tárgyalás alá.*) A tárgy fontossága teszi kötelességünkké, hogy az érdekes vitának kimerítő és hü képét adjuk olvasóinknak, fentartva magunknak, hogy a bizottságban megpendített eszmék és javaslatok fejtegetésére, ugy szintén a nyilvánított tévedések és balitéletek bírálatára még visszatérhessünk. A vita kiindulási pontját előadó Teleszky István előterjesztése képezte, melynek főbb mozzanatait a következőkbe foglaljuk össze : A törvénykezési rendtartás végleges szabályozásával a szóbeliség és közvetlenség elvén alapuló perjog mellözhetlen kívánalom, s a törvényhozás ennek behozatalát kilátásba is helyezte. Ezen elven alapuló perjog jelenlegi behozatala ellenében azonban több oldalról aggályok merülnek fel, s ezek némelyeitől az ez idő szerinti jogosultságot elvitatni nem lehet. Ez ok miatt, de meg a törvényhozás sokoldalú teendőit, a szóbeliség és közvetlenség elvein alapuló perjog elkészítésének nagy munkáját tekintve, megállapított tényként kell elfogadnunk, hogy törvénykezési rendtartásunk az ezuttali módosításokban éveken át fog a magánjogi igazságszolgáltatás alaki szabályául szolgálni. A törvényjavaslat lényegében helyesen ismerte fel, hogy törvénykezési rendtartásunk bajai a sommás eljárásban és a jogorvoslati rendszerben keresendők; de a javaslatba hozott változtatások a helyesen felismert bajokon segíteni nem fognak. Sommás eljárásunk főleg azért képezi a bajok kutforrását, mert ellenkező alapokon nyugvó két rendszernek szeren*) L. a javaslatot „Magyar Igazságügy" II. k. 145. 1. s kÖv.; a javaslatra vonatkozó kimerítő bírálatot az id. h. 73., 189. és 343. 1. és kÖv.