Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - Igazságügyünk 1874-ben

5 zottság kifeledte a számításból. Az igazságügyminiszter a megtakarítás e nemét nem fogadta el, és bárha a pénzügyi bizottságot nem volt képes más meggyőződésre bírni, hisszük, hogy az országgyűlés méltányolni fogja a kormány fontos indokait, melyek a fogalmazói és jegyzői kar fentartása mellett szólnak. Végre ráakadnak a jogügyi bizottságra, mely a polgári törvényhozási rendtartás módosításáról szóló novellának tárgyalása alkalmával feltárta Magyarország előtt, mily eszmekörben mozognak azok, kikre igazságügyünk törvényhozási érdekei bizvák. E bizottság tárgyalásait, melyeket alantabb közlünk, nem lehet fájdalom és boszankodás nélkül olvasni. Azt hisszük, hogy egy vitázó club, minők péld. Angliában az ifjú jogásznemzedék gyakorlására léteznek, jobb és hathatósabb argumentumokat tudott volna összeszedni, mint a minőket e bizottságban hallottunk a szóbeliség és közvetlenség ellen. Szemére lobbantották itt a reform barátainak, hogy a szóbeliség és közvetlenség mellett mesterséges közvélemény csináltatott; felhozták, hogy hiszen a szóbeliséget és közvetlenséget a nemzetiségi viszonyok nem tűrik, pénzügyi helyzetünk pedig meg nem birja; nagy bölcsen elmondták, hogy ha elvben helyeselhető is a szóbeliség, a gyakorlatban calamitás volna; a gyakorlat emberei büszkén utaltak arra, hogy a szóbeliség theoria , melynek praxisa veszedelmet jelent; a bizottság szakemberei sajnálkoztak a felett, hogy bíróink nem képesitvék eléggé a szóbeliségre, hogy böbeszédüségünk is gátja a reformnak; a kik azt akarták mutatni, hogy ők a reform európai fejlődését figyelemmel kisérik, megmagyarázták, hogy hiszen sajátlag sehol a világon nincs szóbeliség, mert még ott is, a hol állítólag ezen elv szerint van az eljárás szabályozva, az Írásbeli exposék játszanak szerepet; a kik szervező tehetségüket akarták fitogtani, kiszámították, hogy a szóbeliség az igazságszolgáltatási kiadásokat meg fogja kettőztetni, azt azonban nem mondták meg, mily alapra van e számítás fektetve. Ha e tárgyalásokat olvassuk, a szégyen-érzet fog el bennünket, hogy oly keveset tanultunk, oly keveset tudunk. Tehát az a közvélemény mesterséges, mely azt sürgeti, a mit a józan ész parancsol, a mi a legegyszerűbb viszonyok között, valamint jelenleg minden mívelt országban a legcomplicáltabb társadalmi viszonyok kö-