Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - Igazságügyünk 1874-ben

6 zött egyaránt kitűnőnek bizonyult. A szóbeliség tehát theoria, ámbár minden lépten nyomon láthatjuk gyakorlati jelentőségét, ámbár a bűnvádi eljárást a szóbeliség egymaga képes volt regenerálni. Hazánk egy kitűnő gyakorló jogásza, Szabó M i k1 ó s, kir. it. táblai elnök, a szóbeliségről irt értekezésében kifejté, hogy az állam hivatalos nyelvének érdeke nem akadály a szóbeliség ellen, hanem inkább érv mellette *); megczáfolták-e fejtegetéseket azok, kik a nemzetiség viszonyokat egyszerűen elfogadják argumentumul a szóbeliség ellen. Állítják, hogy drágább a szóbeliség melletti eljárás, mint az Írásbeliség; de azt nem mondják, mily adatokra támaszkodnak ez állitások. Mi azt hiszszük, az olcsóság is a szóbeliség mellett harczol, és e tekintetben utalunk Garay Dezső ily czimü tanulmányára: „Az igazságügyi reform pénzügyi oldala" („M. Igazságügy I. k. 174. 1.). A böbeszédüség felemlitését, valamint azon érvelést, hogy hiszen mindenütt Írásban is nyilatkoznak a felek, mellőzzük; az ily értelmetlenségre nehezen lehet komolyan válaszolni. A bizottsági tárgyalások egyetlen vigasztaló mozzanatát azon fenkölt lelkesedésben találjuk, melylyel Horváth Boldizsár és Hodossy Imre a szóbeliséget és a reformot védelmezték. Őszinte köszönetet érdemelnek fáradozásukért; felszólalásuk a bizottságban elhangzott, de figyelmet fog kelteni az országban, mely utóvégre is meg fog győződni, hogy az nem lehet a polgári eljárás terén ideológia, a mi a fenyítő eljárás mezején oly áldásosnak bizonyult. Csak sajnálni tudjuk, hogy Teleszky István kitűnő szakavatottsággal kifejtett elvi álláspontiát a gyakorlat állítólagos érdekében ezúttal, habár csak ideiglenesen is elhagyta. íme igy sáfárkodtak a bizottságok a lefolyt évben igazságügyünk körül! Szembetűnő, hogy azon kérdésekben, melyekben a kormány nem osztotta meg a felelősséget a bizottságokkal, a melyekben saját felelősségére erélyesen megvédelmezte kezdeményezését, ezekben haladtunk; míg ellenben ott, a hol a bizottság döntött, szomorú stagnatio az eredmény. A tanulságot ebből könnyű levonni. A lefolyt év egy nagy örökséget hagyott az újnak. Ko*) „A szóbeliség hazai viszonyaink szempontjából". „Magyar Igazságügy" í. k. 301. 1.