Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)
1875/3 / 1. szám - Az angol közjegyzőség
AZ ANGOL KÖZJEGYZÖSÉG. DR. ALEXY ALBERT, igazságügyministeri fogalmazótól. Áz angol jogtörténet írói, a közjegyzöség kezdetét egészen a római foglalás idejére vezetik vissza. A források, a melyekre e tekintetben hivatkoznak, igen hiányosak, mivel ezek csak a mellett tanúskodnak, hogy „tabelliones" nevezete alatt oly egyének ismertettek, a kik a rómaiaktól az irást megtanulván, szerződéseket vagy végrendeleteket, fa- vagy agyagtáblákra tudtak irni. A kereszténység első korszakaiban, a midőn az irás majdnem kizárólag az egyháziak foglalkozása volt, mint mindenütt, ugy Angliában is az utóbbiak is teljesítették azon közjegyzői teendőket, a melyekre ezen kornak szüksége volt. Több tekintélyes jogtörténeti iró azon nézetből indul ki, hogy tulajdonképeni közjegyzői okiratokról azonban csak a normán foglalás után lehet szó, mivel a normán hűbéri jog, melyet a hódítók Angliában is alkalmaztak, számos oly alakszerűségek megtartását követelt, a melyet csak okiratok szerkesztésében jártas egyén teljesíthetett. A mint egész Európában, ugy Angliában is az okiratok hitelesítése és őrzése az egyházi bíróságok egyik feladatának tekintetett, és az egész középkoron át a közjegyzöség itt is szoros kapcsolatban állott az egyházi bíróságokkal. Skótországban 1584-ig a közjegyzők kizárólag egyházi férfiak voltak, azonban ez időben ezen foglalkozás az egyházi hivatással összeférhetetlennek mondatott ki és azóta csak a jogban jártas világi egyének neveztettek ki közjegyzőknek. Angliában a közjegyzöség kapcsolata az egyházi bíróságokkal mai nap is fenáll, a mennyiben a „Court of faculties" nevezetű egyházi bíróság, mely a Ganterbury érsek, mint Anglia prímásának egyházi törvényszéke, illetőleg ennek elnöke, a „Master of the Faculties" nevezi ki az angol közjegyzőket. A régi angol jogkönyvek a közjegyzőket különféle czim alatt említik, majd „Actuary" vagy „Registrary" majd pedig „Scrivener" vagy latinul „Seri na ri" névvel jelöltetnek. Sajátszerű tünemény az, hogy mig a jogi professio egy másik ága, az ügyvédség régi idő óta hatalmas testületet képezett és a corporatio szelleme által összetartva, a társadalom-