Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

34 s a viszonyoknak jobban megfelel a szerző uj birtokosnak helyzete az általunk követett eljárás mellett.52) II. 1. Birtokunk el nem vés\, ha a képviselő arra határozza el magát — akaratát azonban nem nyilvánítja — hogy ezentúl saját maga vagy tőlünk jogilag különböző személy nevében fogja a birtokot gyakorolni. Ezen elv csak ismétlése a régi római jogszabálynak „nemo sibi ipse causam possessionis mutare potest" 53) s ugy értendő: ha A valamely dolgunkat nevünkben birlalja (pl. mint letéteményes, mint haszonélvező, bérlő stb.) arra, hogy birtokjogunktól elüssön, nem elégséges, magát egyszerűen arra határoznia, hogy ezentúl önmagát vagy más valakit tekintetendi birtokosnak, kell hogy ezen szándékát külsőkép is akkép manifestálja — pl. a visszaadásnak megtagadása, a dolognak jogosulatlan használása, annak rongálása vagy elidegenitése által — miszerint jogellenes elhatározása, a birtokosnak tudomására jusson, s neki jogának kellő megóvására alkalom nyíljék, birtokjoga csak ugy enyészik el, ha ez a tudomásvétel után a szükséges lépéseket kellő időben meg nem teszi, s így a jogsértésbe hallgatag belenyugszik. Ezen szabály nélkül a vagyonbiztonság üres szó volna, nélküle minden csaló szabadságlevelet birna a visszaélések egy igen veszélyes nemére, nélküle mit sem lehetne másra bizni a nélkül, hogy jogunk csonkítását minden pillanatban nem kellene szem előtt tartanunk. Végre ha ezen esetet az I. 2. alattival összehasonlítjuk, a kettő közti ellentét leginkább abban mutatkozik, hogy ellentétben amazzal, eldöntésünknek itt nem áll útjában jóhiszemben levő harmadiknak érdeke, melyet a forgalom biztonsága kedvéért a képviselő érdeke fölébe kellene helyezni, itt ellenkezőleg csak sértő és sértett van szemközt egymással.54) 2. 3. A birtok el nem vész, ha a képviselő meghal, akaratképtelenné válik, vagy a birtoklással felhagy, a nélkül azonban, hogy a birtokot másra ruházta volna. Valamint az előbbi esetben, ugy itt sem forognak szóban 62) A szövegben vitatott tételnek megfelelöleg a Porosz 'Landr. I. 7. t. 122. §, és Zürichi Cod. 528. §. szerint is átszáll a képv. által — bár akaratunk ellenében — átruházott birtok, a Szász polg. tvk. 216. §. e birtok átszállást attól tételezi föl, hogy az érdekelt (eddigi birtokos) a tényről értesült s jogának biztosítását elmulasztotta. 53) L. 3. §. 19. (41. 2.) 54) E pontra vonatkozólag a positiv jogok is velünk egy eredményre jutnak : a római jogra vonatkozólag lásd 1. 33. §. 1. (41. 3.) 1. 2. §. 1. (41. 5.) I. 23. i. f. C. (6. 45.) és fönt. Ert. I. r. Porosz Landr. I. 7. §. 69. és arg. u. o. a 116. §-ban, ennek magyarázatát Förster i. m. 161. §-ban. O s z t r. polg. tvk. 318. és 319. §§. melyek egyébiránt teljesség és szabatosság tekintetében sok kívánni valót hagynak. Zürichi C. 528. §. Szász p 1 g. tvk. 295. és 216. §§., aCodecivil a birtokelvesztésröl teljesen hallgat.