Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)
1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]
33 tani törekvőt ebből jogtalanul s erőszakosan kizavarja, miért is az előbbi birtokos ellene a birtok visszafoglalási keresetet (interdictum unde vi) támaszthatja.51) Azon ellenvetést hallom, ez felesleges hosszadalmasság, mondjuk ki inkább, hogy a birtokátruházás maga semmis, akkor rövidebb uton ugyanezt érjük el. Felületességnek tanusága ezen állítás, s bizony rosz szolgálatot tennénk a jog szilárdságának, a forgalom biztonságának, ha az adott tanácsot követnők. Mennyire térünk el mi az ajánlott eljárástól! A harmadik a birtokot képviselőtől szerezte meg, rendszerint jó hiszemben; a jog kívánalma szerint a birtok érvényesen szállt át reá, és ö ennek zavartalan élvezetében marad mindaddig, mig jogelődje oly bizonyítékokkal lép fel, melyek ellen főkép, ha tekintetbe vesszük, hogy lehető kár ellen is kellően biztosítva van, álnokság volna részéről, a másnak rövidségével nyert szerzeményt vissza nem bocsátani. Másrészt azonban, hogy az bekövetkezzék, szükséges, hogy a károsított maga lépjen fel jog-üldőleg, meglehet, hogy saját magatartása is ingadozó volt, ugy hogy a képviselő által tett elidegenítés valósággal nem képez csalárdságot, ezt bebizonyítani a képviseltnek dolga, mi hanem sikerül igényével sem fog czélhoz jutni, s a szerző nyugodtan ben marad a birtokban. Minden tekintetben tehát elönyösebb. 51) Lásd ez iránt : Ihering Grund des Besitzesschutzes 99. kv. lapokon. PuchtaPand. 125. §. c. j. Windscheid Pand. 156. és 157. §§. Ihering-nek nézete szerint ezen hatalmas fegyvert — az interdictumot unde vi — Justinian nyújtotta a l. 11, G. (8. 4.)-vel, a megrövidített birtokosoknak. Ezen törvény értelmében az „unde vi" ezt akkor is illeti, ha ellene nem is gyakoroltatott tényleges erőszak, mig a classicus jogászok ezen kereset támasztásának kellékéül azt is kívánták, hogy ö '"legalább kísérletet tegyen erővel fentartani magát a birtokban, és hogy csak az erőszak előtt vonuljon vissza, 1. 3. §. 8. 1. 7 1. 25. §. 2, (41. 2.) Más nézetben vannak ez iránt Savigny Besitz 469. skv. 1. Windscheid 150, §. 4. j. Ugyancsak ezen utóbbi szerzők s velük mások Ihering ellenében azt vitatják, hogy Justin. idézett constitutiója a védendő birtokos érdekében magát a birtokátruházást megsemmisíti, ugy hogy a neki nyújtott kereset nem birtok visszafoglalása, hanem birtok megtartási — retinendae possessionis interdictum. Ihering ezek ellenében nem csak G e 11 i u s Noctes Atticae IX. 18. t. ló. §. és I. ü. §. 1. C. (8. 4.)-re hivatkozik, de kimutatja, hogy épen felperesre nézve, kinek érdekeiről a nevezett jogászok a birtokmegtartási keresettel jobban vélnek gondoskodni — elönyösebb az ö magyarázata szerint ezt illető birtokvisszafoglalási kereset. Amazok szerint, igaz, addig mig az elidegenítés tudomására esik, a birtokot megtartja, de tudomásvétel után jogának biztosítására a szükséges lépéseket gyorsan meg kell tennie, keresetét az elidegenítéstől számítva 1 év alatt kell indítania, különben a törvény védelemtől s azzal együtt a visszaszerzés minden reményétől elesik. A birtokvisszafoglalási keresetre nézve ellenben az elévülési idő csak visszafoglalási kísérletétől kezd folyni, sőt mint tudjuk, attól sincs feltételezve, hogy alperes még most is ben legyen a birtokban. MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1875. I. 3