Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

•21 Eltekintve a háznéptöl, mely különben egészen sajátszerű szempontok alá esett, másért eljárók még akkor is, ha egyenesen ennek nevében cselekedtek, közvetlenül csak önmaguknak szerezhették meg a követeléseket, és viszont a kötelezettségek is, ha a jog azokból mindjárt az érdekelt harmadik ellen is engedett keresetet, még is szükségkép az ö személyükben keletkeztek. Ezen álláspont ma meg van haladva : mi közveten hatásaival birjuk a képviseletet, s kérdés támad, váljon ezen uj mozgékony intézménynyel felszerelve, jogrendszerünk nem nélkülözheti e teljesen a régi nehézkest. A felelet határozottan n e m re hangzik; a közvetítőre csak ugy van szükségünk, mint a képviselőre. Természetesnek látszik, sőt a forgalmi biztonság mulhatlan kívánalma, hogy feltegyük vagy legalább nyugodtan feltehessük, hogy az, ki jogi ügyletekben fellép, maga az érdekelt közvetlen cselekvő fél, ki maga akar szerezni, maga köteleztetni.34) A felek ennek ellenkezőjét is köthetik ki ugyan határozott nyilatkozat vagy hallgatag megnyugvás által, és ezen esetben a jogi hatásoknak más irányba való tereléséhez is járulnak megegyező akaratukkal, de ez mindig eltérés a természetes rendtől, melyet mindig annak kell bizonyítania, ki reá hivatkozik, úgy hogy személyes jogosítás és köteleztetés akkor is áll be, ha az egyik fél egyenesen arra utalt, hogy ö tulajdonkép másért, annak érdekében jár el (ha csak egyúttal nem nyilatkoztatja, hogy annak nevében működik) mert ekkor a harmadikhoz való viszonya cselekvényének csak indoka; indokoknak pedig a jogügyletek természetére és hatására rendszerint nincs befolyásuk. Közvetítő által létesített ügyletek tehát, a közvetlen hatás tekintetében legalább, a mennyiben ez a kivül álló világra vonatkozik, első alakulatukban nem különböznek az érdekelt felek által— jogi közreműködés kizárásával — személyesen végzett tényektől, s ezen eredmény itt, midőn a felek tüzetes vagy hallgatag akaratnyilvánításuk folytán a jogi hatásokat a fellépők személyeire kívánták szorítani ép oly helyes és következetes, mint indokolt ott, hol az egész ügyletet egy személyesen fel nem lépő harmadiknak nevére állítják, tehát határozottan megegyeznek abban, miszerint a keletkezendő jogok s kötelmek alanya ez legyen, a létesített eredményeket közvetlenül a cselekvők személyén kivül keletkeztetni. Csak az iránt támadhat kérdés: ha bizonyos, hogy a közvetítők által végzett jogi tények közvetlen külső hatásukban az önérdekben létesített ügyletekkel összeesnek, szükséges-e az utóbbiak mellett amazokat különös vizsgálat tárgyává tenni, szükséges-e különösen a jelen értekezésben azokra is figyel34) B u c h k a i. m. 207. 1. 230 1. T h ö 1 i. m. I. 29. §. 12. j. U n g e r i. m. II., 90. §. 1,39 1. 38.