Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

16 egy kalap alá szorítunk, elmosódik az egyedi színezés, helyt foglal a tudományban a felületesség s bizonytalanság. 17) Egyébiránt a kérdésben levő jogviszonynak a fönt tárgyalt íictio segítségével való megfejtése ellen ezen átalános — a jogköltések ellen egyaránt szóló — okokon kívül, még két jelentékeny különös érv is harczol: a) Ha a képviselőnek cselekvénye a képviselt tette gyanánt veendő, mi történjék akkor, ha utóbbi cselekvési képességgel nem bir, például gyermek, őrült, testület stb. cselekvési képességgel nem biró személynek tettei jogilag semmisek; hová jutnánk akkor a képviselettel, pedig ép ezen esetekben szoktunk a szükségtől indíttatva a legsűrűbben élni ez intézménynyel! b) Továbbá mikép értelmezendő a fönti nézet mellett, hogy képviselő által létesített ügyletek megítélésénél nem a képviseltnek, hanem — mint alább bővebben kifejtem, — a képviselőnek személyéből kell kiindulnunk, és ennek cselekvési képességét, ismeretét, tévedését, csalárdságát irányadóul vennünk ?18) Ha tehát a képviseletnek közvetlen jogi hatását magyarázni kívánjuk, minden álkép és jogköltés mellőzésével egyenesen ki kell mondanunk, hogy egy a legsürgetőbb szükség által sugalt positiv jog szabálylyal van dolgunk, oly szabálylyal, mely az elvek s érdekek századokig folyó heves tusájában végre jelen századunkban átalános honosodásra tett szert s most már jogrendszerünknek egyik sarkkövét képezi. (Bővebben erről még alant lesz szó.) Szerinte a képviselő eljárásához azon jogkövetkezmények füzetnek, 17) Nem tartom érdektelennek egynéhány jeles szakembernek véleményét a jogköltések felhasználásáról szó szerint idéznem: Ahrens a Holtzendorrí-féle „Enzyclopádie der Rechtswissenschaftu-ban foglalt bevezető értekezés 8. 1. egyebek közt ezt mondja: „Fictionen, welche Kant für die Naturwissenschaft als„Ruhekissen der Denktrágtragheit" bezeichnete, sind als ein Hemmschuh des Weiterschreitens der Wissenschaft zu betrachten, weil sie . . . in dem Gewissen die Nothigung nicht aufkommen lassen , nach solchen Begriffen zu forschen, durch welche das Rechtsverh'áltniss unmittelbar direct getroffen wird. K u n t z e — „die Obligation" — szinte helyesen megjegyzi a jogkoltésekröl: „Sie sind Nothbehelfe, zu denen man nicht greifen soll, so lange noch andere Mittel der jurist. Construction übrig bleiben", Kikelnek a' jogköltések ellen még Brinz, Pandekt III. k., 371. §.. 2. sz. a. ugy szinte Wachter, „Würtembergisches Privatrecht" II. k., 683. 1. T h ö 1, „Handelsr." I. 25. §., 2. j. ki azonban magát a képviseletet is elveti. W i n dscheid egy helyt (P a n d. I., 73. g.) szinte szót emel a fictiok ellen, azonban nem marad következetes, mert más helyen (II.. 313. §. 4. j.) maga is azt mondja a képviselő akaratnyilvánításáról: „sie wird recritlich als Willenserklarung des Vertretenen gedacht, f i n g i r t". 1S) Ezen utóbbi körülményre Kuntze is utal, az i. h. helyesen megjegyezve: „Wenn die Willenserklarung des Vertreters als Willenserklarung des Vertretenen gedacht werden, so muss sie auch aus der Person des Vertretenen beurtheilt werden." W i n d s c h e i d-nek ki Kuntze ellen nyilatkozik II. k., 3, 13. §. 4. j. sehogy sem sikerült ezen érvelést megdönteni.