Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

15 1. Az egyik fönézet abból áll, hogy jogköltés folytán a képviselőnek cselekvénye a képviseltének tekintendő, vagy is azt kell mondani, hogy tulajdonkép maga a harmadik járt el mindenben, miért is a jogi következmények természetszerűen őt magát illetik. 1G) Ezen nézet helyeslésünkkel nem találkoznánk, magában véve azért nem, mert oly eszközzel él, melv a tudományból mint ártalmas, egyszer mindenkorra kizárandó. A törvényhozó néha talán sikeresen használhatja a jogköltéseket, midőn bizonyos állapotot létesiteni kiván, a részletes szabályozás nehézségeit azonban kerülve, inkább egy közel álló, már is teljesen kifejlett s eléggé ismeretes intézményt vesz alapul, és az újonnan alkotandót mindenben a régivel azonosnak állítja. Ez megengedhető a törvényhozónak, kit első sorban szükségkép gyakorlati szempontok vezetnek, ki gyakran a tökéletest a könyebben s biztosabban elérhető, másodrendű jónak kénytelen feláldozni; egyébiránt e kényelmesb eljárás nem ritkán e téren is megtermi káros gyümölcsét, akkor t.i., midőn a kérdéses intézményeknek oly momentumai jönnek szóba, melyekre nézve köztük eltérés van. Akkor a régi viszon}r szabályainak alkalmazása következetlenségek s kételyek beláthatlan sorát idézi elő, s mindezeknek sikeres elhárítása csak a törvényhozási gépzetnek uj mozgásba tétele által 'érhető el. Látjuk tehát, hogy a gyakorlati téren is csak ritkán vezet a jogköltéseknek alkalmazása kielégítő, s végleges eredményhez, ott is ezért lehető ritkán és mindig a legnagyobb óvatossággal kell velők élni; határozottan s végkép kiküszöbölendők azonban a tudományos rendszerekből. Minden tudománynak, kivált pedig a jogtudománynak első feladata, szabatos fogalmakat alkotni, tárgyait — itt az intézményeket — természetök, alapjuk s czéljuk szerint alapos kutatás alá venni, az egyesek közt a hasonlóság, sőt látszólagos azonosság mellett meglevő különbségeket legfinomabb árnyalataiban feltüntetni, igy mindegyiket a rendszerben a kellő helyre állítva, lényegéről szabatos és kimerítő képet adni. Mind ennek ellenkezőjét érjük el a jogköltéseknek felhasználásával; nem vizsgáljuk ezen eljárás mellett a viszonyok benső természetét, hanem küllátszatra egymásnak megfelelő, bár lényegben messze egymástól eltérőket 16) E nézet védői közt találjuk B u c h k á-t i. m. 205. 1. D e r nburgot „Heidelberger krit. Zeitschrift" I. k., 18—20. U n g e r-t i. m. II. k., 90. §. 136. különösen a 29. jegyzetben, továbbá Vangerow-t „Pandekten" III., 608. §. 316. 1. ki jóllehet magát a nyert eredményt nem helyesli, a mennyiben a képviseletnek a mi értelmünkben helyt adni nem akar, másrészt mégis azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a kívánt czélt csak e jogköltés segítségével lehetne elérni.