Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

13 keresztül, „mert az ügyleteknek magokban véve tettleges elemei bizonyos feltételek alatt jogi természetüekké válhatnak s viszont." Nem erre, a jogügylet elemeinek minemüségére kell tehát a küldöncz s a jogilag közreműködők közti különbséget alapítani; a helyes definitiót Ungernél10) találjuk, ki azt mondja: „a jogi közreműködés (képviselő, közvetítő részéről) abban áll, hogy a cselekvő maga akar, s akaratát kinyilvánítja, természetes (tettleges) közreműködés (küldöncz s egyéb segédek részéről) abban, hogy itt a cselekvő csak idegen akaratot tolmácsol"; s hasonlókép különböztet meg Laband11) is: „a küldöncz megbízó akaratát viszi által, és pedig mint megbízója akaratát, a képviselő saját akaratát nyilvánítja." Azon belső momentum tehát, hogy saját akaratát egészen háttérbe szoritva, pusztán más akaratnak tolmácsolójaként lép fel, képezi a küldöncz fogalmának lényegét. Azonban oly ismérvvel van itt dolgunk, mely magának a cselekvőnek keblében lefolyó műtéten alapul, s igy a külvilágnak csak nehezen jut biztos tudomására. Azért egyes concret esetben még is bajos lesz ennek alapján minden kétséget kizáró módon elhatároznunk, váljon a harmadik nevében eljáró személy küldöncz-e vagy képviselő, s kételyünket talán magának a cselekvőnek nyilatkozata sem lesz képes teljesen szétoszlatni. Ekkor talán mégis csak azon külső ismérvekre is fogunk figyelhetni, melyekre Buchka (1. f.) tévesen a fősúlyt fektette. Vizsgálni fogjuk, váljon a cselekvőnek a kérdéses jogügylet lényegesb momentumainál volt-e és mennyire szabad kéz engedve. Köztünk és Buchka közt még is azon nevezetes különbség van, hogy ö ezt a lényegnek tekinti, miben mi csak alkalmas eszközt látunk a külső megismerésre. Alkalmas pedig és megbízható ezen eszköz, mert ha nem is tagadjuk, hogy gyakran egyes alárendelt kérdések eldöntése a küldöncznek is tartathatik fen 12), ezen rendelkezési szabadsága mégis már a dolog természeténél fogva soha nem terjedhet ki az általa foganatosítandó ügylet lényeges alkatelemeire, milyenek például a vételár meghatározása, egyedi dolgok vásárlásánál a tárgy kiválasztása, társasági szerződés létesítésénél a nyeremény- s veszteségbeni részvétel hányadának megállapítása stb. Ha tehát ezen, bár mellékes s külsőleges ismérvre támaszkodunk, a legtöbb esetben könnyen s biztosan fogunk a közreműködés természete felett Ítélni. Mily nagy horderejű például ez Ítéletnek helyessége, azt itt, mielőtt a jogi közreműködés két nemét (képviselet és köz10) i. h. ") i. h. 12) Több érdekes ide vágó példát idéz Laband i. m. 190. 1. 15. j.