Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - Emlékirat a polgári házasság tárgyában

38 Ezen czélok egyikét sem látom másként elérhetőnek, mint a kötelező polgári házasság intézménye által. Az elsőt nem, mert a permissiv polgári házasság mint valami kivételes, rendkívüli, a gyöngédebb kedélyüeket, kik polgártársaik véleményére több súlyt fektetnek, a polgári házasság kötésétől elriasztaná és csakis a nagyon fennkölt szellemeket, a legtöbb esetben pedig csak azokat nem engedé visszarettenni a polgári házasság rendkívüli intézményétől, kik különben is daczolni szoktak, harczban állanak polgártársaik erkölcsi felfogásával s kik rendszerint nem a legjobb hirben állván, példájuk által csak gyűlöletessé tennék a polgári házasság intézményét. Kell tehát, hogy kötelező legyen a polgári házasság, kell, hogy a törvény maga törje meg az előítéletet s ne hárítsa az ezzel való nehéz küzdelmet az egyesnek vállaira. A második czél sem érhető el viszonyaink közt s egyébként, mint a kötelező polgári házasság intézménye által. Ugyanis a törvényhozás által létesíttetni szándékolt általános vallásszabadság a legkülönfélébb, most nem is sejthető elvekre alapított hitfelekezeteket idézhet elő, ezek a házasságnak oly különféle kellékeit és formáit vehetik föl intézményeik közé, hogy azok közt rövid idő múlva eligazodni is alig lesz lehetséges, annál kevésbé pedig nyugodhatik meg az államhatalom arra nézve, hogy mindezen lehetséges formák a társadalmi rend által a házasságokra nézve joggal megkívánt garantiákat nyújtani valóban alkalmasak leendnek. Csak a törvényhozás által kötelezőleg megállapított egységes intézmény lehet tehát e részben is az egyedül czélra vezető eszköz. Ugyanazon okok azonban, melyeket fentebb a kötelező polgári házasság szükségének igazolására felhoztam, szükségessé teszik nézetem szerint, hogy az államhatalom a polgári anyakönyvek intézményének ügyét általában kezeibe vegye. Mert az általános vallásszabadság mellett megeshetnék, hogy a jelenleg fennálló hitfelekezetek papjai megtagadnák valamely szülöttnek vagy pedig az illető szülöttnek vagy halottnak hozzátartozói átallanák valamely ily könyveket ^ vezető, de az övéktől különböző hitelveket valló egyház ^ anyakönyvébe jegyeztetni szülöttjüket vagy halottjukat; ők maguk pedig (illetőleg hitfelekezetük) nem vezetnének ily anyakönyveket; sőt megeshetnék, hogy