Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A bűnvádi eljárási költségek ujabb szabályozása

^84 általuk elfogott egyének bíróság elé szállítása alkalmából felmerült fuvarköltségek az igazságügyi alap terhére elvállaltatnak. A megnevezett indokok közül még arra kívánunk rerlectálni, mely szerint a fenállott szabályrendelet az azóta életbe léptetett bűnvádi eljárási szabályokkal öszhangzásba volt hozandó. Lássuk tehát, miképen felel meg a szabályrendelet ezen feladatának ? Az id. bünv. elj. szab. 55. §-ának, második bekezdése azt rendeli, hogy „valamely hulla bonczolásánál rendszerint két orvos . . . alkalmazandó." A régi szabályrendelet az orvosok száma iránt nem intézkedik, de az igénybe vett orvos diját egyenkint megállapítja. Az új szabályrendelet, hogy az összhangot helyreállítsa, a 12. §-ban határozottan kimondja, hogy : „Bonczvizsgálatoknál két szakértő jelenléte szükséges." Továbbá az id. bünv. el). G5. §-a azt rendeli, hogy: „Ha gyilkosság vagy emberölés bűntettének gyanúja forog fen: a hulla az eltemetés előtt szemlélendő meg, és ha idegen kéz által eszközölt erőszakos halál gyanúja a szemle által sem hárittathatnék el, a hulla felbonczolandó. A hulla-szemlénél a bírón, jegyzőkönyvvezetőn, és az orvosokon, illetőleg vegyészeken kivül, még két bírósági tanúnak jelenléte is szükséges." A régi szábályrendelet ezen kérdést tisztán a perrendtartás keretébe tartozónak tekintvén, az iránt nem rendelkezett. Az új szabályrendelet 15-ik §. a) pontja azonban ez iránt is intézkedik, és pedig aképen, hogy: „A talált hullákra, vagy a hirtelen halálesetekre nézve a szemle és az esetleges bonczvizsgálat csak akkor rendelendő el és foganatosítandó, ha az emberölés vagy gyilkosság bűntettének azzal kapcsolatosan más bűntettnek gyanúja forog fen." Őszintén megvalljuk, hogy ezen rendelkezésnek épen az idézett 05. §-tól különböző részét nem értjük, mindazonáltal konstatálhatjuk, hogy az id. bünv. elj. szab. 05. §-ában a szemle megtartására csakis a gyilkosság vagy emberölés gyanúja kívántatik, és semmiféle más kapcsolatosság nem szükséges. Ugyancsak az uj szabályrendelet 15. §. megszorítja a bünv. elj. azon szabályát is, mely szerint a 4. §. eseteinek kivételével, minden bűntett hivatalból üldözendő, s az elönyomozat hív. vagy közvetlen tudomás alapján, minden közigazgatási elönyomozat, minden formaszerü feljelentés nélkül is megindítható. Az idézett §. b) pontja szerint ugyanis „Égés eseténél a bünvizsgálat csak akkor rendelendő el, ha a megelőző közigazgatási vizsgálatból, vagy bármi más uton vett feljelentésből a gyújtogatás bűntettének gyanúja merül fel." Azt mondhatná erre a jogász, hogy ezen valamint a gyilkosság és emberölés megvizsgálására nézve felállított korlátozás tulajdonképen nem is alteralhatja az id. bűnvádi eljárás szab. rendelkezését; azonban a bírónak és ügyésznek még a tárczájával is számot kell vetni, mielőtt az id. bünv. elj. szabályokban előirt kötelességet teljesítené, minthogy az új szabályrendelet 15. §-ának utolsó bekezdése eképen szól: „Ezeknek alapján s kapcsolatosan a belügyminister urnák e tárgyban és ugyanezen értelembeni 1874 febr. 14-én '2490. szám alatt kell rendeletével a bíróságok által elrendelt bünvizsgálatok költségei a bűnvádi általányt terhelik. Ellenben a kizárólag rendőri természetű vizsgálati eseteknél a biróság által netán indokolatlanul elrendelt hullaszemle— és esetleges bonczvizsgálat — vagy égés eseteiben : az elővizsgálat költségei a bűnvádi általány terhére leL nem számithatók." De eltekintve az id. bünv. elj. szab. és a jelen rendelet közti ellentmondástól, a biróság ily korlátozása még a legkitűnőbb rendőri viszonyok között sem volna indokolva. Végre az id. bünv. eljárással való összhang létrehozása tekintetéből figyelmet érdemel az uj szabályrendelet 19. §-a is, mely szerint többek közt az összes szakértők napdij és fuvarilletményei, valamint a vegyészek és gyógyszerészek működési dija is az igazságügy min isterium által állapittatik meg; mig az id. bünv. elj. szab."04. §-a a következőket rendeli: „Ha a szakértő nincs ezen minőségben a bíróságnál alkalmazva: részére kiadásainak és költekezéseinek megtérítésén felül a biróság által megállapítandó dijak itélendök meg, s a megítélt összeg