Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A bűnvádi eljárási költségek ujabb szabályozása

285 az állam pénztárából előlegezendő." Vannak mégis dijak, melyek az uj rendelet szerint is a bíróság által állapittatnak meg, és pedig a. 24. §. értelmében „azon biró által, ki a tanú, szakértő vagy tolmács iránt intézkedett" ; de hogy az „intézkedés" alatt a tanuzás vagy szakértői működés elrendelése vagy foganatosítása értendö-e ? közelebbről nincs meghatározva. Ezen szabály alól azután ismét kivétel tétetik, a mennyiben azon esetben, ha a tanú vagy szakértő kihallgatása a törvényszék, tehát a szó legszorosabb értelmében vett bíróság rendeli el, azok díjait, valamint a végtárgyalás alkalmával felmerült költségeket a törvényszék elnöke állapítja meg és utalványozza ; mindazonáltal a kir. ügyésznek valamint a tanúknak és szakértőknek joga van a kir. törvényszéki elnök a vizsgáló biró és járásbiró e tárgyú határozata ellenében az ugyanazon elnök alatt összeülő kir. törvényszék felülvizsgálatát kérni. A kir. törvényszék elnökének pedig fen van tartva azon jog, mely szerint a szakértők nagyobb fontosságú szolgálataiért, a kir. ügyész meghallgatása után, az igazságügyi ministeriumtól a rendesnél magasabb dijak megállapítását kérheti. — Hogy mindezen határozatok mennyire egyeznek meg az id. bünv. elj. szab. 64. §-al ? azt nem szükséges bővebben fejtegetni, s e kérdésre nézve még •csak azt jegyezzük meg, hogy a régi szabályrendelet az id. bünv. elj. szabályokkal ellentmondásban nincsen. Már a fenebbi kérdések tárgyalása alkalmával meggyőződhetett mindenki, hogy a bűnvádi eljárási átalány kezelése, mely a régi szabályrendelet szerint sem eléggé egyszerű, az uj szabályok által rendkívül meg van nehezítve; hogy azonban ezen nehézségek valódi nagyságukban tűnjenek fel, szabad legyen még a következőket felemlíteni. A dijak és költségek két főosztályba soroztatnak; az egyik osztálybeliek a ministerium által, a másik osztálybeliek a birósági közegek által állapittatnak meg és utalványoztatnak ki. Sajátságos, hogy a ministerium részére főképen azon költségek megállapítása és utalványozása tartatott fen. (69. §.) melyek a szabályrendeletben meg vannak határozva, mint p. o. a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak napidíj- és fuvar-illetményei, s a halálos itélet végrehajtása által felmerült költségek, a bíróságokra pedig főképen azon költségek megállapítása bízatott (23. §.), melyek vagy egváltalán vagv legalább határozottan nincsenek kiszabva, mint a tanúk napidija és fuvarilletménye, s a szakértők működési dija, a vegyészek és gyógyszerészek működési dijainak kivételével. Nem vagyunk képesek ezen rendezés indokát kitalálni, s azt hisszük, hogy ha a bíróságra lehet bizni, miszerint a tanú részére annyi napidijat és fuvarköltséget állapítson meg, a mennyit elégségesnek tart: akkor a birósági tisztviselők, szolgák és börtönörök sat. számszerint meghatározott napidijának és fuvar-illetményének egyszerű Összeadáson alapuló megállapítását is reájok lehetne bizni; és pedig annál ís inkább, mert az átalány kezelője az illetéktelenül kifizetett ilynemű összegekért, a számadások felülvizsgálata alkalmával úgyis felelősségre vonható. Lássuk már most ezen megkülönböztetés gyakorlati következmé nveit. Egy szakértő, p. o. egy orvos, benyújtja számláját, melyben a szabályrendelet által meg nem határozott működési dijait és az 5. §-ban meghatározott 4 ft napidiját és mértföldenkint 1 ft 4 kr fuvarköltségét számítja fel, s az eltöltött napok számát valamint a mértföld távolságot szabályszerűen igazoltatja. Ezen számla alapján a működési dijat a bíróság, az elöl vázolt módon, véglegesen megállapítja, a 4 ft napidijat és az öt mértföld után felszámított 5 ft 20 kr. fuvar - költséget pedig a ministerium fogja megállapítani. Igaz, hogy ennek megtörténtéig ezen járandóság két harmada kiűzethető, ámde sem a szolga, sem a börtönőr, sőt igen gyakran a tisztviselő sem nélkülözheti féléveken keresztül szűken kiszabott járandóságának harmadrészét; az átalányok kezelője pedig més, azoknál is inkább lesz sújtva, mert nemcsak a birósági közegek utalványainak és az előlegeknek kifizetése alkalmával, hanem