Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A hivatalos hatalom jogszerüségéről. Nyílt levél Dr. Dárday Sándor úrhoz

261 Ezen eltérés csak látszólagos és John ezt indokolásában kellően meg is világosítja. Schwartze szerint ugyanis a hivatalos cselekmény jogszerűsége a következő két kérdéstói függ: 1) van-e az illető hivatalnoknak egyáltalán (in abstracto) ható sága az illető cselekmény foganatosítására? és 2) fenforognak-e azon alaki feltevések, melyektől a törvény ily cselekményeket függővé tesz ? Ha egy sóhivatalnok eszközölné valakinek elfogatását, az ellentállás jogszerű volna, mert a sóhivatalnoknak nincs hatósága az elfogatásra; vagy ha az elfogatási biró rendelné el, de a kellő formák, péld. Írásbeli elfogatási parancs mellőzésével, az ellenszegülés ismét jogszerű volna, mert a cselekmény alaki feltevései meg nem tartattak. Ezen értelmezés daczára a porosz Obertribunal büntetendőnek mondotta ki azon ellenszegülést, melylyel egy tanú elfogatása lett volna meggátolandó és pedig a következő oknál fogva: „Der Widerstand selbst gegen eine ungesetzliche Verhaftung, wenn dieselbe durch einen hiezu an und für sich autorisirten üffentlichen Beamten vorgenommen wird, ist nicht für stratlos zu erklaren." John ezen felfogásnak akarja útját állani és azt mondja, hogy nem csak az vizsgálandó a jogszerűség megbirálásánál, váljon az illető hivatalos közegnek van-e egyáltalán hatósága olynemü cselekményekre, minőket foganatosít, hanem azt is, váljon ezen hatóságot azon cselekmény tekintetében is birja-e, melyet épen foganatosíttat. A birónak egyáltalán van joga elfogatásokat eszközöltetni, de ez nem jogosítja fel a polgári perben álló felek egyikét elfogatni, mert hatósága köréhez tartozik ugyan az elfogatás, de ezen hatóság a törvény értelmében nem terjed ki a polgári peres felek elfogatására. Ily értelemben és csak is ily értelemben, esik a cselekmény materiális tartalma is birálat alá a/az a jogszerűség kérdésénél megfontolandó, hogy bizonyos cselekmény oly tartalommal bir-e, mely az illető közeg hatósága alá esik. Látjuk, hogy ezt sajátképen nem is lehet materiális bírálatnak tekinteni, mert nem egyéb, mint a hatáskör észszerű felfogása. Ön, t. barátom, messze túlmegy John értelmezésén, Ön a törvényesség kérdését, formális és materialis tekintetben, birálat alá bocsátja. rA jogszerűség, mondja Ön, nézetem szerint nem lehet más, mint együttvéve az illetékes és törvényszerű eljárás. Ebben tehát ugy a f o r m a 1 i s. mint a materiális jogosság vizsgálata b e n f ogl a 1 ta tik." De túlmegy még abban is John értelmezésén, hogy az utóbbi végre is csak a hivatalos közegek cselekményeiről szól, Ön szerint pedig nem büntethető „a hivatalos közegek törvényellenes rendeletei és cselekményei iránti ellenszegülés". John azt akarja, hogy a hatóság (autorité) fogalma félre ne magyaráztassék, hogy senki ne mondja, miszerint mert a birói hatóság körébe esik az elfoga*) Holtzendorff: Handb. des Strafr. III. 121.