Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar váltótörvénykönyv tervezete. [2. r.]

indokolásában mondja, azon tekintetből, hogy a részfizetés által a viszkereseti kötelezettek sorsa enyhüljön. Ha a törvény a részfizetés visszautasitásában a váltóbirtokos jogi érdekét látná, ezen jogi érdek rovására nem ren delhetné el a részfizetés vissza nem utasithatását, ha száz viszkereseti kötelezett is érdekelve volna a részfizetés által, miután ez nem jogi szempont. Hozzájárul, hogy a tervezet okoskodása szerint különbséget kellene tenni oly váltó közt, melyen viszkereseti kötelezettek vannak és olyan közt, melyen az elfogadón kivül más kötelezett nincsen. A tervezet 50. czikkében a k. n. v. r. czikkéhez azon módosító toldás hozatik javaslatba, hogy csak olyan részfizetést nem szabad visszautasítani, melyet maga az elfogadó vagy kibocsátó (saját váltóknál) kínál. A tudományban vitás az a kérdés, hogy fizetni ki van jogosítva ? A római jog szerint egyáltalában mindenki, még ha az adóssal semmi • jogviszonyban sem állott volna, az adós tudta nélkül, sőt akarata ellenére is teljesíthetett fizetést. Az osztr. ptk. 1423. § a szerint az adós beleegyezése nélkül a hitelező fizetést elfogadni nem tartozik; kivételt csak az osztr. ptk. 4G2. §. esete képez, mely szerint minden jelzálogos hitelezőnek, ha egy másik hitelező a jelzálog végrehajtási árveréseért folyamodott, jogában áll a követelést, mely iránt az árverésért folyamodás történt, magához váltani. Tudományos szempontból a kérdés tehát igy áll: Ki van egyáltalán jogosítva váltóra fizetést kínálni? csakis a váltóadós-e vagy egy harmadik személy is? Megjegyezzük itt, hogy a becsülési fizetést mint egész más kategóriába esőt ezen értekezésbe csak annyiban vonjuk, a mennyiben ebben a váltótörvény világosan acceptálta a római jog álláspontját, hogy mindenki fizethet az adós tudta és beleegyezése nélkül. Tehát itt a tulajdon képi kérdés, hogy ki van jogosítva fizetni? el van döntve, és pedig ugy, hogy mindenki fizethet. Már most, ha a részfizetés vissza nem utasítható, miért legyen jogilag különbség téve, ki által teljesíttetik a részfizetés ? Egész másképen állana a kérdés, ha arról lenne a szó, milyen jogokat nyerjen az, a ki részfizetést kinál, váljon ez, ha nem váltókötelezett a részfizetést kínáló, becsülésbőli fizetőnek tekintendő-e vagy nem? Miután a becsülésbőli fizetőnek a váltó az óvással együtt kiszolgáltatandó, a mi részfizetés mellett nem történhetik, már ezen körülmény kizárja a részfizetés „becsülésbőli" lehetőségét. Nincs tehát ok a részfizetést, bár kitől származzék, viszszautasitani; annál kevésbé, mint szerző úr felfogja a dolgot, ha a viszkereseti kötelezettek valamelyikétől származik. Szerző 17*