Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar váltótörvénykönyv tervezete. [2. r.]

évi január 25-én kelt csász. nyiltparancs 4. és 5. §-ában ilyen vásári váltók elfogadás és fizetés végetti bemutatásának szabályozására külön intézkedések foglaltatnak, és mert ezen nyiltparancs 7. §-a Magyarországra nézve az 1840. XV. t.-cz. I. r. 57. és 97. §§-ait, a vásári váltók elfogadás és fizetés végetti bemutatását szabályozó intézkedéseket fentartotta, a tervezet 40. és 55. czikkében foglalt ugyanazon intézkedések nálunk Magyarhonban 1840 óta soha érvényben lenni meg nem szűntek. Quid juris azonban nem hazai vásárokra kiállított váltóknál a lejáratra nézve ? Nem lehet ellenvetni, hogy hiszen magától értetődik, hogy külföldi vásárokra kiállított váltók lejárata az illető külföldi vásár helyi törvénye szerint számíttatik. Miért értetődnék ez magától? Hiszen képzelhető, hogy ilyen külföldi vásárra kiállított váltónak egyetlen egy része sem keletkezett külföldön, sem a váltószemélyek nem külföldiek, tehát minden tekintetben a belföldi törvény szerint ítélendő meg. (A tervezet 10., 17. czikkei.) S ha a váltó oly külföldi vásárra szól, hol a helyi törvények szerint a fizetési idő szabályozva nincsen ? Nem lehet továbbá ellenvetni, hiszen akkor alkalmaztatni fog a belföldi törvény t. i. a tervezet 55. czikke. Mert a tervezet 55. czikke világosan csak „hazai" vásárokra kiállított váltók lejáratát szabályozza. Szembeötlő tehát, hogy a tervezet 55. czikke hezágot hagyott. Nem nagy inventionális tehetség mellett a tervezet 55. czikkéhez még a következő toldást kellett volna tenni: „külföldi vásárokra kiállított váltóknál a lejárat az illető vásár helyi törvényei szerint számítandó. Ilyen külön helyi törvény nem létében az ezen czikkben foglalt szabály alkalmazandó". Indokolás: Habár magában azon körülményben, hogy a váltó külföldi vásárra ki lőn állítva, nem rejlik ok a külföldi vásár helyének törvényét alkalmazni, mégis ezen külföldi helyi törvény irányadó, mert itt a külföldi törvény alkalmazása nem egyébb, mint a váltóban a lejárat kifejezésére használt kitétel magyarázata és fel kell tenni, hogy a váltó kibocsátója a lejárati kifejezést ugy értetette, mint az illető vásár helyi törvénye szerint értendő. Hol pedig ilyen helji törvény nincsen, ezen feltevésnek nem levén helye, a lejárat megállapítására a belföldi törvény alkalmazásának útjában mi sem áll. 56. czikk. Azonos a k. n. v. r. 34. czikkével. Ezen czikknek, illetőleg a k. n. v. r. 34. czikkének jelentősége abban van, hogy egy váltónál, mely oly országban kelet utánra állíttatott ki, hol az ó időszámítás divatozik, de belföldön fizetendő, ámbár tekintettel ez utóbbi körülményre tán feltenni lehetne, hogy az uj időszámítás szerint kívánták a lejáratot megállapítani, mégis az ó időszámítás az irányadó. Annyival inkább érdemel azon eset külön intézkedést, hol az ó időszámitásu országban kiállított, de belföldön fizetendő váltóban a lejárat