Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar váltótörvénykönyv tervezete. [2. r.]

246 kalendariomi nap szerint van kitéve, a nélkül azonban, hogy hozzá lenne téve, milyen kalendariomi nap kívántatik értetni; az ó vagy az uj kalendariom szerint praesumálandó-e, hogy mert belföldön fizetendő a váltó, a kalendariom nap szerinti lejárat a fizetési helyen divó uj kalendariom szerint értendő, vagy, mert az ó kalendariom szerint van kiállítva a váltó, a lejáratot szinte az ó kalendariom szerint kell érteni ? Ez iránt & k. n. v. r. nem intézkedik, tehát szerző ur sem intézkedett. 57. czikk. Megfelel a k. n. v. r. 33. czikkének, ha csak azon ártatlan toldást nem akarjuk kiemelni, hogy midőn a k. n. v. r. 33. czikke csak azt mondja, „hogy kiméleti napoknak helye nincsen", a tervezet 57. czikke ezen mondatot megelőzőleg még azt mondja: „a váltó a lejárat napján fizetendő ki." 58. czikk. „A fizetésnek a váltóban kitett pénznemben kell történni." Ezen rendelkezés a szerző találmánya,* a czikk többi része tisztán fordítása a k. n. v. r. 37. czikkének. Az indokolásban a szerző találmányát igy indokolja: „A k. n. v. r., valamint több más helyen, ugy a 37. czikkben is a kivételekről intézkedik, a nélkül hogy a szabályt felállítaná". Ezen szabályt akarta a szerző restaurálni. Azonban szerző ur egy helytelen szabályt állított fel és tévedett, a midőn azon felfogásból kiindult, hogy a k. n. v. r. 37. czikkének alkotásával az általa restaurait — nem helyes — szabály aluli kivétel alkotása czéloztatott. A „pénz" és a „pénznemekéről nem akarunk értekezni, mert ez messzebbre vezetne, mint ezen szerény bírálati munkálat keretébe beillenék, csak anynyiban fogunk ezen kérdésekről szólani, a mennyiben igazolni tartozunk, hogy a szerző által felállított szabály helytelen; mindenesetre a legszükségesebbre fogunk szorítkozni. Csak az érczpénz tulajdonképi pénz; az u. n. papírpénz nem annyira pénznem, mint inkább a pénzt helyettesítő jegy. Mert hiányzik a pénznek alapfeltétele, hogy önönmagában értéket képviseljen. Hol a papírpénznek kényszer forgalma van is, ott sem tulajdonképi pénz, hanem kényszer hiteleszköz; hol pedig kényszerforgalma nincsen, ott pláne fizetéskénti elfogadása nem különbözik más hitelpapír elfogadásától; teljesen a szabad beleegyezéstől függ. Az u. n. váltópénz szinte nem tulajdonképi pénz, hanem csak kisegítő forgalmi eszközül szolgál, melyet bizonyos a törvény által megszabott határon felül — mi nálunk V* forinton felül — fizetésként elfogadni senki sem köteles. A valódi pénz tehát csak az ezüst vagy arany érczből vert pénz és midőn „pénznemekéről szó van, csak az arany és ezüstpénz különféle nemei értethetnek. A pénznemek tehát i. az érez szerint különböznek: arany és ezüst pénzdarabok; de különböznek még és pedig 2. a