Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar büntetőtörvénykönv javaslatának indoklásából

239 lasztások által elkövetett büntettek és vétségek az ausztriai büntetőtörvény könyv tervezetének átalános részében sem; mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy ezen javaslat az első ilynemű munkálat, mely a vitás kérdést tüzetesebb intézkedés tárgyává teszi. Az 1863-iki javaslat átalános része csupán cselekményekről beszél. Ezen kifejezés: „Handlungen" használtatik a 2., 3., 5., 10., 15. satöbbi szakaszokban, az „Unterlassungen" a mulasztások megérintetése nélkül; azonban az 1867-iki „az igazságügyministeri bizottság indítványainak figyelembevételével készített javaslat" — igy szól a hivatalos czím — miután az 1. §-ban és a 2. §. első bekezdésében csupán cselekményről szólna: a 2. §. második bekezdésében azt mondja: „Azon kifejezés: „büntetendő cselekmény" valamint azon kifejezés „tett" átfoglalja a mulasztásokat is, amennyiben a jelen törvény által, az egyes bűntettekre vagy vétségekre nézve követelt ismérve ka mulasztásokban isfeltalálhatók lennének." „Der Ausdruck: „strafbare Handung", sowie der Ausdruck „That" umschliesst auch alle Unterlassungen, insoferne die in diesem Gesetze zum Thatbestande der einzelnen Verbrechen undVergehen geforderten Merkmale auch in blossen Unterlassungen enthalten sein können." A „büntetendő mulasztásokról" 1858-ban megjelent, s egy terjedelmes monographiát képező nagybecsű értekezés szerzője, Glaser az ausztriai bünt. törvénykönyv tervezetéről irt tanulmányaiban, élénken megtámadja ezen tételt, azt elvtelennek s helytelennek állítván. „Azon zavar, mely e tárgyra nézve uralkodott — mondja a nevezett tudós — annyiban megszűnt, amennyiben az elhatározó két kérdés ma már teljesen elkülönittetett egymástól, ugy hogy azoknak ujabbi összehányása mellett a német jogi literaturában régen nem szólalt fel senki. Senki sem állítja ma már, hogy a cselekvések és mulasztások között egyátalán nem kell különbséget tenni; s épen oly vitatlan: hogy a tilalom megsértése, a commissiv delictum nem állhat csupán mulasztásból; mert lényege abban van: hogy valamely jogellenes eredmény causalis nexusban legyen, a mi nem érhető el csupán passiv, negatív magatartás á 11 a 1, minthogy ez semmit sem okozhat és semmit sem eredményezhet." „Csak ujabb zavart idézhet elő — folytatja Glaser — ha e két kérdés: Hatálylyal bir-e mind az, a mit a törvény a commissiv deli ctumokra vonatkozólag rendel — az omissiv delictum okra is? és m e g ál 1 a p i t h at ó-e a commissiv delictum tényálladéka mulasztás által? ha e két kérdés ismét összezavartatik? A javaslat pedig ezt teszi."