Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)
1874/1 / 4. szám - A magyar büntetőtörvénykönv javaslatának indoklásából
237 tés terhe alatt mindenkit kötelez; s hogy az, a ki valakit a vizbe merülni lát, s bár tud úszni, s az elmerülőt még sem menti meg, vagy a ki látja, hogy egy ház meggyulad, s a tüzet nem oltja el, vagy jelt sem ád; ámbár ethikai szempontból súlyos váddal terheli magát: de ezért a büntető jog értelmében — felelősség alá nem vonathatik. Igen messze vezetne, ha ezen ép oly élénk, mint nagy arányokat öltött vitának, bárcsak lényeges mozzanatait is kifejtenők; ennyire nem terjedhet az indokolás köre; ez a jogirodalom, az értekezések és a monograpbiák feladata. Annyit azonban szükséges megemlíteni, hogy a mulasztásnak mint büntényezönek minden további körülírás nélküli befoglalása a büntetőtörvénykönyv átalános részébe, minthogy a kérdéseket meg sem érinti, félremagyarázatokra és zavarokra adna okot. Ezen felismerés következménye volt: hogy a legújabb német bünt^tötörvénykönyvek átalános részében, a cselekmény és mulasztás nem állíttatott többé egymás mellé. így az 1851 -ik évi porosz b. t. k. 1 sö és 2-ik §§-ai csupán Handlung — cselekményről szólnak: „Kein Verbrechen, kein Vergehen und keine Uebertretung kann mit einer Strafe belegt werden, die nicht gesetzlich bestimmt war, bevor die Handlung begangen vvurde." Az 1861-ik évi bajor b. t. k. átalános része sem emliti meg külön a cselekvést és a mulasztást; hanem az 5-ik czikkében azt mondja: „A jelen törvénykönyvnek a büntetendő cselekményekről szóló rendelkezései: a büntetendő mulasztásokra is alkalmazandók. A törvényjavaslat előadója e czikkre nézve szükségesnek látta a kamara előtt kifejezni: „hogy a büntetendő cselekményekről szóló rendelkezéseknek világos vonatkozása a mulasztásokra, csupán redactionalis fontossággal bir", sa törvény egyik leghivatottabb magyarázója bővebben kifejtve az eszmét azt mondja: „Nem czélja ezen czikknek meghatározni azt, hogy mely mulasztások büntetendők; itt csak azt mondatik, hogy a mennyiben a mulasztás a büntetőtörvénykönyv irányzata szerint büntetendő: ez esetben közvetlenül a positiv cselekményekre megállapított szabályok a mulasztásokra is alkalmazandók." Hozzá teszi ezen író: hogy melyek azon mulasztások, a melyek egy bizonyos jogsértő eredményt hozhatnak létre: az nem fejezhető ki egy elvont tételben, ezen kérdés mindenik delictum tényálladé kának megítéléséhez tartozik. A német birodalom büntetőtörvénykönyvének 1. §-a nyíltan és szószerint szintén csak a cselekmén y eket említi:
