Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - Az irodalmi szerzőjog. Das Autorrecht an literarischen Erzeugnissen, von Dr. Lothar Seuffert, Berlin. 1873. [könyvismertetés]

221 ségü könyvek mások által utánnyomattak, s igy nemcsak a szellemi munka vagyonértékének egy részét sajátították el, hanem positiv kárt is okoztak a szerzőnek és kiadónak. Az utánnyomatok által ugyanis megszorittatván vagy egészen is elvonatván az eredeti kiadások piacza, nem egyszer állott be azon eset, hogy a bevétel nem fedezte az eredeti kiadásoknak puszta kiállítási árát sem. Akiadó ez által folyvást igen veszélyes dilemma elé lőn helyezve, melynek zsibbasztólagkellé vállalkozási kedvére visszahatna. Vagy nem tett szert a könyv kelendőségre, s akkor hasztalanul dobta ki a nyomtatási költséget s tiszteletdíjat; vagy az ellenkező eset állott be, amikor meg utánnyomták kiadványát, s a tiszteletdíj nélkül kiállított, tehát olcsóbbért árulható utánnyomás leszorította az eredetit a könyvpiaczról. Felesleges hosszasabban bizonyítgatnunk, mily rendkívül káros hatást gyakorolt ezen állapot a fejlődésnek első stádiumait élő könyvnyomdászatra, s mennyire szükségessé lön gondoskodni a bajnak orvoslásáról. Kevés időnek kellett eltelnie, hogy a közvéleményben minden jogszabvány teljes hiánya mellett is gyökereket verjen az utánnyomás erkölcstelenségének érzete. A legrégibb nyomtatványok elején gyakran találkozunk a becsületérzethez intézett megható felszólításokkal, melyekben a szerző vagy kiadó a jó erkölcsök nevében majd kér, majd fenyegetve int az utánnyomás kerülésére, mely már igen korán irodalmi tolvajságnak lön elnevezve. Jellemző példaként felemlítjük egyikét a legeröteljesb ily figyelmeztetéseknek, mely szerzőjének nevénél fogva is kiváló érdekkel bir. Luther 1525-ben kinyomatván az adventtől húsvétig terjedő evangéliumokról irott fejtegetéseit, okulva előbbi tapasztalásain, a következő sorokat csatolta könyvéhez: „Hogy történik az, édes nyomdászaim, hogy ti egymást oly nyilvánosan megraboljátok, a másét ellopjátok s egymást megrontjátok. Utczai rablókká s tolvajokká lettetek-c ? Vagy azt hiszitek-e, hogy Isten titeket ily gonoszságért megáldani s elősegíteni fog? Legyetek tehát figyelmeztetve, édes nyomdászaim, ti kik annyira loptok és raboltok. Tudjátok-e, mit mond sz. Pál a thessaloniaiaknak: „Senki se csalja meg felebarátját a kereskedésben; mert Isten bosszúálló mindezek fölött; Isten adjon idején javulást." Amen. Az ily figyelmeztetéseknek azonban csak annyi volt ha-