Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - Az irodalmi szerzőjog. Das Autorrecht an literarischen Erzeugnissen, von Dr. Lothar Seuffert, Berlin. 1873. [könyvismertetés]

225 tása, mintha p. a szőlőtulajdonos pusztán a lopás erkölcstelenségét hangsúlyozó feliratok által akarná védelmezni birtokát. Az utánnyomás gazdag gyümölcsei sokkal inkább kihajlottak az útra, s könnyebben le valának szakaszthatók, hogysem az önmegtartóztatást törvényes tilalom nélkül csak várni is lehetett volna. Az akkor csaknem európaszerte recipiált római jogrendszer eszményi tökélyébe vetett hitt akadályozólag hatott uj civiljogi törvények keletkezésére még oly téren is, melyre nézve a római jog nem felelt meg a szükségleteknek. S igy miután se a római jogrendszer, se a belföldi jogszokások nem nyújtottak támpontot az utánnyomásnak általános eltiltására, az államhatalomnak kellé egyes esetek alkalmából a különjognak egy nemét teremteni, s egyes könyvekre nézve bocsátani ki azon tilalmat, melynek átalános alkalmazására nem vélte magát illetékesnek, így keletkeztek az állami privilégiumok, melyek a szerzőnek vagy jogutódjának, a kiadónak valamely könyv kizárólagos többszörözési jogát kölcsönözték, s az utánnyomást speciális büntetések terhe alatt eltiltották. E kiváltságokért rendszerint bizonyos díjt kellé fizetni, ugy hogy az illető mintegy megvásárolt egy törvényt, hogy biztosítsa általa valamely szellemi produktum vagyonjogi hasznáihatását. Ily kiváltságokkal már a XV. század végén találkozunk, és pedig előszóra velenczei köztársaságban, hol a könyvnyomdászat köztudomás szerint igen korán erőteljes fejlődésnek indult. Németországban az első privilégiumok a XVI. század elején állíttattak ki. A legrégibbet Geltes Konrád, a híres humanista nyerte 1501-ben, Roswitha apácza műveinek kiadásánál. Az ily privilégium, bevezetésében, a középkori irodai stylus szokásos kifejezéseivel előadott tilalmát az utánnyomásnak, második s fontosb részében pedig a büntetésnek megállapítását tartalmazá. A büntetés közönségesen az utánnyomás elkobzásából s pénzbirságból állott, mely utóbbinak felét a kiváltságolt, másik felét pedig a privilégium kiállítója nyerte. Szükségtelen bővebben fejtegetnünk, mennyire elégtelen volt e kiváltságrendszer nyújtotta védelem, s mily általánossá vált ennek folytán az óhajtás, hogy a bajnak gyökeres orvoslása általános törvényhozási intézkedés által eszközöltessék. Ezen óhajtás azonban a legtöbb államban hasztalan várta ki-