Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - Az irodalmi szerzőjog. Das Autorrecht an literarischen Erzeugnissen, von Dr. Lothar Seuffert, Berlin. 1873. [könyvismertetés]

223 den másnak kirekesztésével élvezze. Azonban a szellemi termelő e jogának elismerése csakis a jelenkornak szülöttje, s még napjainkban sem nyerte meg mindenütt a törvények általi sanctiót. Kiterjed e jog az irókon kivül a zeneszerzőre, festőre, szobrászra, építészre és feltalálóra. A szerzői jogok ezen egyetemét a szellemi tulajdon jogának is szokták nevezni, s ha e kifejezést csak azért használják, hogy a szerző jogosultságát — a dologi tulajdon általánosan ismert fogalmával eszközölt e párhuzam által — a nem-jogász előtt is érthetővé tegyék, ugy mitsem szólhatni ellene. De csakis mint kép bir az érintett kifejezés jogosultsággal, s a szerzői jognak „szellemi tulajdon"-szerü megjelöléséből nem szabad levonnunk a tulajdonjogi consequentiákat. A szerzői jog imént korvonalozott széles terének azon részét szándékozunk vizsgálat alá venni, melyhez kizárólag fűződik az egésznek történelmi kifejlődése, s mely egyszersmind kiválóan gyakorlati jelentősége által leginkább vonja magára érdeklődésünket: az irodalmi szerzői jogot, az irónak munkáira vonatkozó jogát. E jog egyidős a könyvnyomtatás feltalálásával. Hasztalan keresünk a régi kultúrnépek kifejlett jogrendszerében oly törvényes intézkedéseket, melyek az irodalmi mü többszörözésének jogát az iró számára tartanák föl. Nem is létezett erre semmi ok addig, mig a könyveket csak a leírásnak fárasztó s költséges utján lehetett többszörözni. Sőt az irónak legtöbbször nagyobb érdeke rejlett szellemi munkájának elterjedésében, mint a mennyi hasznot a többszörözés kizáró jogának fenntartásából szerezhetett volna. Mindezt megváltoztatá Guttenberg találmánya. A könyvnyomtatás könnyű, s aránylag olcsó többszörözési eszközt szolgáltatott s egyúttal oly elterjedését eszközlé az irodalmi műnek, hogy általa az iró szellemi alkotásai is lényegesen más jelentőséget nyertek. Az olcsó többszörözés lehetősége a szerző számára is a vagyonjogi haszonnak addig nem létezett forrását nyitotta meg, melyből a szerző vagy közvetlenül merített, vagy pedig erre bizonyos díjért egy vállalkozót hatalmazott fel. Kifejlődtek a kiadói jog s kiadói tiszteletdíj fogalmai. A könyvnyomtatás feltalálása után csakhamar tapasztalnia kellett irónak s kiadónak egyaránt, hogy a nagyobb kelendő-