Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)
1874/1 / 4. szám - Igazságügyünk és a képviselőház IX. bizottsága
220 munkaerő apasztásától várni a terhek könnyebbitését, oly tévedés, mely csak is az aranyat tojó tyúk megölöjének balga bölcseségével tehető párhuzamba. A ki valaha csak egy törvényszék dolgaiba belepillantott, az tudni fogja, hogy a mostani személyzet, a roppant materiával szemben, a munkát hosszabb időn keresztül meggyőzni nem leend képes. Törvényszékünk nevezetes része 3 — 5 birót számlál. Járásbíróságaink a szó tragikomikus értelmében „béke lábra" helyezvék, az üresedések nem töltetnek be, a napidijasok széteresztetnek. Az irodai személyzet oly csekély, hogy egyes törvényszékeknél 6—10 ezer számban hevernek a feldolgozott, de le nem irathatott ügydarabok. Igazságszolgáltatási apparátusunk mint egy kerekeitől megfosztott jármű már is megfenekleni készül, a közönség minden oldalról nyugtalankodik, zúgolódik, interpellál, — és a kilenczes bizottság redukálni, egy millió erejéig redukálni akar! Valóban ideje volna véget vetni ezen reductionális frázisoknak, melyek ugy sem tanúskodnak egyébről, mint arról, hogy az illetők nem tanulmányozták a kérdést, melynek elbírálásához fogtak, s hogy félreösmerték a módszert, melylyel igazságügyünk nyomoruságain segíteni lehetne. Ez oldalról a bizottság hasztalanul várja a „miliót" ; keresse azt máshol. Ha a bizottság például annak kiszámításával foglalkozott volna, hogy a gyors igazságszolgáltatás a fixbélyeg jövedelmet miként képes fokozni, más oldalról pedig, hogy a munkaerő hiányában naponkint növekedő restantia a telekkönyvi ügyek után járó illetékekben minő összegektől fosztja meg évenkint a magányost épen ugy, mint magát az államot; ha például reflectáltak volna arra, hogy a hagyatékok rosz kezelése hány millió értéket köt le évenkint s teszi a magánérték forgalmát abnormissá: mondjuk, ha a bizottság a kérdést ezen oldalról tanulmányozta és ragadta volna meg, ugy kétségtelen meglelte volna „egy millióját", melyet a törvényszékek eltörlésétől, a díjnokok szélnek bocsátásától, a ministerium „interkalaris" taktikájától — ha csak simpliciter tönkre nem tesszük egész igazságszolgáltatásunkat, — hasztalan remél. A bizottság által futva érintett több kívánatos dolgokról e helyütt tüzetesen szólani nem kívánunk.