Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 3. szám - A büntetés kezdetének számitása

212 ministerium kebelében összehívott bizottság által behatólag tárgyaltatott, és a mint értesültünk, alapelveire és rendszerére nézve, teljesen elfogadtatott, sőt egyes részleteiben is csak annyi változás történt, a mennyit az időközben fejlődött viszonyok szükségessé tettek. A rendelet a letartóztatottak irányában követendő bánásmódot, a felügyelő, "és őrszemélyzetnek szolgálati viszonyait, ezeknek és a letartóztatottaknak fegyelmi ügyeit, és a felsőbb felügyeletet, szóval a börtönök egész administratióját, részletesen szabályozza. Ezen rendelet jelenleg sajtó alatt van, s igy nem sokára alkalmunk lesz vele tüzetesen foglalkozni. A másik tervezet a bűnvádi eljárási költségek tárgyáhan 1872. évi jun. 5-én kibocsátott szabályrendeletnek főképen gazdasági szempontból való megváltoztatását czélozza, de a mint halljuk, az administratióra vonatkozólag is módosításokat hoz javaslatba; reméljük azonban, hogy az administratió egyszerűsítését nem fogja szem elöl téveszteni. /\A büntetés kezdetének számítása. A m. kir. igazságügyministeriumnál kérdés tétetett egy kir. törvényszék részéről, mily eljárást kövessen a rabok el- vagy el nem bocsátása körül azon esetekben, midőn az első vagy másodbiróságilag kimért büntetést az elitélt kiszenvedte, de az ítélet további fellebbezés miatt jogerőre nem emelkedett ? Az igazságügyministerium «zen kérdés folytán a pesti főügyészhez intézett f. évi márczius 2odiki rendeletében következő elveket állapított meg a fenforgó nehézségek megoldása czéljából. Mindenekelőtt különbséget tesz a ministeri rendelet a vizsgálati fogságba helyezett és a szabadlábon levő vádlottak irányában követendő eljárásra nézve. A vizsgálati fogságban levőkre nézve, a rendelet szerint, kizárólag a bíróság belátásától függ, a vizsgálati fogságot, az ítélet jogerőre emelkedéséig fentartani, vagy pedig azt megszüntetni és pedig tekintet nélkül, váljon az elitéltek az ellenük hozott első vagy másodbirósági itéietben megnyugodtak. A szabadlábon levőkre nézve azonban az Ítélet végrehajtása a kir. ügyészségek jogköréhez tartozván, az utóbbiak az ítélet jogerőre emelkedését bevárni tartoznak. A jogerőre emelkedés megítélésében szem előtt tartandó, hogy a pesti kir. it. tábla egy előfordult eset alkalmából ítéletének olv értelmezést adott, hogy az első bírósági itélet, habár abban az illető vádlott megnyugodott is, reá nézve jogerőre emelkedettnek csak akkor tekinthető, ha abban a -vádló fél is megnyugodott, mig ellenkező esetben a jogerőre emelkedés csak is a végérvényes felsőbb bírósági itélet kihirdetésétől számitható.. A m. kir. igazságügyministerium működése 1867—1872. évig és a magyarországi igazságügy állása 1872-ben. Ily czím alatt teszi közzé az igazságügyministerium a többi ministerium, u. m. a kereskedelmi, a honvédelmi, stb.-nek példájára hat évi működésének kimutatását. A 359 lapra terjedő műnek czélját a bevezetés ezen szavakban foglalja össze : „Hogy igazságügyünk állapotának teljes és valóban tanúságos képét adja, szükségesnek tartotta hat évi működésének történetét lehetőleg röviden összefoglalva megismertetni azon intézkedéseket, melyeket a ministerium az igazságügy különféle ágaiban az ujjáalkotás, szervezés és részben az administratió terén feladatai megoldására kezdeményezett, illetőleg végrehajtott." Az