Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 1. szám - A Magyar polgári törvénykönyv általános része

22 A hazafias jóakarat és munkásság lehet eredménytelen, de soha sem képezhet botrányt, sőt megfordítva, kívánatos, hogy munkálkodjék mindenki tehetsége szerint. Ebből mindazáltal koránt sem következik, hogy a codificatio sorsát részletes és töredékes munkálkodásra bizzuk. Már más alkalommal is kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy a törvénykészités, különösen pedig egész szerves törvénykönyvek elkészítése az erre hivatottak összes szellemi erejét kizárólag igénybe veszi. Nem oly munka ez, melyet a napi foglalatosság közt meggazdálkodott órákban, kifáradt testtel és szellemmel mellékesen végezni lehessen. Az eddigi eredménytelenségnek is abban rejlik főoka, hogy a törvényjavaslatok mellékes foglalkozás szüleményei voltak. Ha akarja az ország, a mint pedig érezvén az égető szükséget valóban akarja is, hogy alaposan készült törvényekkel aránylag rövid idő alatt láttassék el: a szükséges eszközöket nem szabad megtagadnia. Kizárólag törvénykészitési czélokra kell az alkalmas erőket megnyerni s nem csak ideiglenesen független anyagi helyzetet biztosítani számukra, hanem biztosítani kell jövőjüket is, mi épen nem kerül súlyos áldozatba, mert esetleg rendszeres birói állomásokra lesznek alkalmazhatók. A ki képes jó törvényeket készíteni, képes leend azokat alkalmazni is, sőt előnyére válik a czélszerü életbeléptetésnek, ha ehhez a fő- vagy legfőbb itélöszékeknél azok járulnak, kik a törvényt legalaposabban ismerik, minthogy magok alkották. Alkalmaztatásuk tehát nehézségbe nem ütközhetik. Ha azonban a sorvasztó szegénység vagy a zsibbasztó szűkmarkúság ennyire sem hajlandó, ha az igazságügy leglényegesebb érdekei is a takarékosság jelszaván szenvednek hajótörést, akkor nem lesz egyéb hátra, mint karikáról gondoskodni, melylyel igazságügyünket valamely idegenhez uszályképen kapcsoljuk és a receptio hiveit diadalra segítsük. Ez lesz kétségtelenül a legolcsóbb anyagilag. Mindezekből nem következik, hogy az igazságügyi törvények alkotásánál a bíróságok és különösen a felsőbb ítélőszékek mellőzendők. A már kész törvényjavaslatok