Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 3. szám - A magyar általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Első rész. Általános meghatározások. Irta dr. Báttaszéki Lajos, köz- és váltóügyvéd. [könyvismertetés]

205 mindnyájan egyszerre haltak meg. Valamint az is régen meghaladott álláspontnak tekintendő, miszerint a holtnak nyilvánítás esetén a távollévő egyén halálnapjának nem azon napot kell venni, melyen az erre nézve hozott Ítélet jogerejüvé vált, hanem azon napot, melyen a törvényes vélelemnek tényleges föltételei teljesen beállottak. Mit szóljak azon rendelkezésről, hogy a magánjogok teljes élvezetéhez a honfiság kívántatik és hogy idegen nálunk magánjognak csak akkor örvend, ha esetről-esetre bizonyítja, hogy hazájában a magyar honfi is részesül az illető magánjogban? és hogy minden más esetben, tehát ha ilyet nem bizonyít, az idegeneknek személyi jogképességét saját állama törvényei szerint kelljen megítélni? És váljon mi fogalommal birhat szerző a jogi személyekről, midőn a jogi személy létezéséhez még politikai engedélyt kiván? midőn a jogi személyek közé sorozza a kir. ügyek igazgatóságát, a hatóságokat és (minden megkülönböztetés nélkül) valamennyi kereskedelmi és ipartársulatokat is? Es mennyire hiányosak és hézagosak a jogi személyekre nézve adott rendelkezések! Sokkal helyesebben tette volna szerző, ha ez érdemben akár melyik ujabbkori tankönyvet felhasznált volna, mint hogy a 101. §-ban figyelmeztesse az olvasót azon külömbségre, mely a jogi személy és a vagyonközösség közt fennáll és azon ide egyátalában nem tartozó szabályokat emelje ki, melyek az ily közös vagyoniság iránti rendelkezhetést meghatározzák. A dolgokról szóló fejezetben is akadunk rendelkezésekre, melyeket érteni is alig lehet, annál kevésbé helyeselhetni. Nem akarok a szerzőnek külön szemrehányást tenni amiatt, hogy azon definitio szerint, melyet ö állított fel a dolog jogi fogalmáról, „mindaz mi az emberek haszálatára szolgál" a nap, tudomány, műveltség, fris levegő sat. is jogszerzés tárgyát képezhetné; nem csodálkozásomat kifejezni azon külömbség iránt, melyet ö jogi tekintetben, a község jószága és a községi vagyon közt felállíthatni vél : csak arra kívánok utalni, hogy, azon rendelkezések, melyeket szerző a 111 —130 §-ban az ingó és ingatlan dolgokra nézve felállít, oly annyira összezavarják a tartozék természetéből és rendeltetéséből folyó jogelveket, és különösen annyira szem előtt tévesztik, miszerint az, hogy valami az ingó egy ingatlannak tartozékát képezi, az ingó tárgynak ingó voltát meg nem változtatja, hanem csak azon jogkövetkezményeket szüli, mikép az ingatlanra nézve tett jogügylet az ingó tárgyra is kihat; hogy méltán bámulni lehet azon, hogy szerző ezen az ujabb tudomány által annyira tisztába hozott tárgyra nézve még mindig nem tudott tisztába jönni és hogy még ilyeneket is kiemelendöknek tartott, „hogy a halak a tóban, és a vad az erdőben csak akkor lesznek ingó dolgokká, ha a tóból a hal kihalászatott, a vad elfogatott",