Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 3. szám - A magyar általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Első rész. Általános meghatározások. Irta dr. Báttaszéki Lajos, köz- és váltóügyvéd. [könyvismertetés]

206 vagy „hogy ingatlannak tekintendő mindaz, mi a rendes gazdálkodás folytatásához szükséges" ! Ott van a 135. §, mely az érték meghatározásánál a különös előszeretetet is figyelembe vétetni engedi, ott végre azon külömbség, melyet szerző az öröklött és szerzeményi dolgok között oly értelemben decretál, hogy elsőknek azokat nevezir melyeknek birtokába valaki öröklés folytán (akár ki után ?) jutr utóbbiaknak pedig azokat, melyeknek tulajdonát másképen szerzi meg. A mi a jogokról és jogügyletekről szóló 158—258. §§-at illeti, melyeket szerző minden rendszer nélkül szórul-szóra majd az osztrák, majd a szász polgári törvénykönyvből másolt le és melyek nagyobbára mint tisztán értelmezést és magyarázatot magukban foglalók törvénykönyvbe épen nem valók,, vagy pedig helyesen és logikailag csak a törvény különös részeinek lettek volna fentartandók, illustratio gyanánt legyen felemlítve, hogy szerző lényeges tévedés esetében a jogügyletet fentartandónak rendeli, ha a tévedés nem menthető; hogy erőszakot és félelmet csak akkor lát fenforgónak, ha az alkalmazott tett higgadt személyre is behatást gyakorolhatott és mindazonáltal a birót mégis oda utasítja, miszerint a félelem alapos voltát a kényszeritettnek individualitásából merített tekintettel ítélje meg; hogy a 193. §. oly rendelkezés foglaltatik, „miszerint jogügyletek tárgyai nem lehetnek oly dolgok, melyek egy harmadik személy jogtalan kárára irányozvák" ; hogy a 195. §-ban foglalt rendelkezés szerint „aki mást vétkes tudatlanságból oly jogügyletek kötésére rábeszél, hol az igéret teljesítése lehetetlen, tiltott, vagy egy harmadiknak jogtalan kárára czélzó, ily tettekért kárpótlással tartozik" ; hogy szerzőszerint a lehetetlen, erkölcsileg vagy törvényileg tiltott és harmadik személyeknek jogtalan kárát előidéző feltételek (?) érvénytelenek ; hogy szerinte (211. §.) oly kötelezettség, mely szerint például A. magát 100 frt fizetésére kötelezi, ha ezt vagy amazt teszi, vagy a mustra és próbára eszközlött vétel érvénytelen volna ; hogy alternatív kötelmeknél egyik dolognak véletlen elenyészte folytán az egész kötelmet megszűntnek akarja tekinteni (szórul-szóra lemásolva az oszt. polg. törv. 1907. §-ból). A jogok biztosítása és érvényesítéséről szóló 259—295. §§. nagyobbára a szász törvénykönyvnek 136—185. §§. rövid és hézagos kivonata, díszítve a szerzőnek némely saját ötleteivel mint például: hogy ha a jogosultnak kielégítéshez van joga, nem elég a biztosítás; hogy szerző szerint az elévülést a magán felszólítás is megszakítja; hogy önképviseletre nem jogosított személyek jogai ellen az elévülés meg nem kezdhető ; elvégre azon jóakaró figyelmeztetése, „hogy birói intézkedések