Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 3. szám - A magyar általános magánjogi törvénykönyv tervezete. Első rész. Általános meghatározások. Irta dr. Báttaszéki Lajos, köz- és váltóügyvéd. [könyvismertetés]

204 vatkozik, ez csak azt tanúsítja, hogy sem a jogszokás valódi lényegére nézve, sem pedig azon külömbségre nézve, nem igyekezett magával tisztába jönni, melyet a tudomány a jogszokás vagy is egy objectiv jogtételt megalapító jogforrás és a gyakorlat vagyis azon egyöntetűség között felállít, mely valamely jogviszonynak a felek önkényétől függő módozataitr vélelmezett akarat elhatározás alapján, meghatározza. A személyekről vonatkozó fejezetet illetőleg nem akarom hosszabban kiemelni, mennyire nem fér össze a logikai sorozattal, hogy ott, hol a jogképességről és a jogképességet szabályozó állapotokról van szó, egyszersmind azon szabályok is felváltatnak, melyek a cselekvési képességet szabályozzák. Ugyanitt elmondatik továbbá, hogy ki tanuskodhatik, ki lehet gyám, végrendeleti tanú sat. mintha ezek mind a jogképesség köréhez tartoznának. Végre ugyanitt felsoroltatik, mikor és ki tartozik kártérítéssel sat. mind oly dolgok, melyek ide nem tartoznak. Ezek mellőzésével csak néhány rendelkezéssel akarok szolgálni, melyek a szerző működését illustrálják. Ott van mindjárt azon horribilis rendelkezés, mely azon szabály alól, miszerint az általános emberi jogképességet megszüntető hatalom Magyarországon nem türetik, kivételt kiván alkotni az idegen követek rabszolgái vagy jobbágyaira nézve, mivel úgymond, a követek és a velük lévő személyek és dolgok, nemzetközi jog alapján, területkivüliséget élveznek. Hogy mit akart szerző azon rendelkezésével „mikép az emberrel született személy jog korlátozása a törvény határain belől csak az illető egyén saját akarata vagy a törvény szabványai alapján történhetik", azt egyátalán sehogy sem tudjuk megérteni; csak nem akart ez az ált. osztr. polg. törv. 17 §. reproductiója lenni? Az elbirtoklásra nézve az 50 §-ban dühöngök, örültek vagy bárgyúkra nézve felállított első szabály nem kimeritőT minthogy azon szabály általában minden személyre nézve állT kikre nézve törvényes képviseletnek van helye. Azon rendelkezés pedig, mintha a már megkezdett elbirtoklás vagy elévülés soha előbb, mint egy esztendővel az észbeli fogyatkozás megszűnése után be nem végeztethetik, absolut helytelen: minthogy a képviseleti hiány csak akkor és addig akasztja meg a folyamatban lévő elbirtoklást vagy elévülést, ha az elévülési időszak utolsó évébe esik és ameddig ezen hiány tart. Hogy a holtnak nyilvánítását csak a házastárs és az örökös kérhesse, indokolatlan korlátozás. Képtelenség az is, ha egy részről azt követeli a tervezet, hogy az, ki valakinek korábbi halálát állítja, ezen állítását bizonyítani tartozik, más részről pedig azon vélelmet állítja fel, hogyha kétség forog fenn, hogy két vagy több személy közül, melyik halt meg elébb vagy egyszerre haltak-e meg? szabályképen tekintendő, mikép