Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 11. szám - A jognyilatkozatok értelmezése. A szerződéskötés hiányai. Tervezet 980-995. §§ [2. r.]

MAGÁNJOGI KOUII-IKÁLZIÚNK. tenni. Ha pedig a birtokba vétel az elválasztással időileg egybeesik, akkor azt a másik az elválasztáskor már megszerezte. 3. A tulajdonoson kivül a Tervezet szerint elválasztással szereznek tulajdont, kik a »dolgot terhelő jognál« fogva vannak a szerzésre jogosítva, továbbá a jóhiszemű (a 617. §. szerinti) birtokos s a 618. alapján a dolog birtokában levő kötelmi jogosított, ki alatt mi csak a haszonbérlőt értjük. Kzek közt kell a Tervezetnek a sorrendet fentartani. A Tervezet a dolgot terhelő jognál fogva jogosítottakat és a 617 §. szerint jóhiszemű birtokost egy §-ba szorította, de rosszul. Hogy a leghatalmasabb jog minden más korlátolt dolog' jognak engedni kénytelen, ez nemcsak az általános alapelvekből következik, hanem a Tervezetből is kimutatható.ls) Kllenben az, hogy a jóhiszemű birtokos gyümölcsszerzési jogával megelőzi nemcsak a tulajdonost, hanem a dolgot terhelő joggal bírót is. ez a 617. Ü-hól már nem, hanem legfeljebb csak az általános elvekből törvénymagyarázat utján (pl. a 66<S és 749 S-ok egvbevetésével) következtethető. Pedig ez elvnek a 617 ^ ki l étében kellene kifejezést nyernie. Mert a 617 §. nem csak separatióról intézkedik, hanem fontos anvagi jogszabályi tartalmaz, egyikét a törvény legfontosabb szabályainak. Hiba tehát, hogy a 617. § a helyett, hogy a -dolgot terhelő joggal bírók* 19) és az ő jóhiszemű birtokosa közt a sorrendet felállítaná, cumulative s (»megszerzi az is*) ugy emliti fel őket, mintha azok egyenlő jogosultsággal concurrálhatnának. Annál inkább kell még a látszólagos collisiót is kerülni, mert a Tervezet szerint se a tulajdonosnak, se a »dolgot terhelő joggal bíróké-nak ahhoz, hogy a gyümölcsök tulajdonát már az elválasztással megszerezzék, a fődolog birtokára szükségük nincsen.20) Nyilvánvaló, hogy a dolgot terhelő joggal bírók csak akkor nyernek a gyümölcsön tulajdont, ha a jóhiszemű birtokos őket ki nem zárja. Szóval előbb a 617. §. jogosultjai közt, aztán a 617. §-nak a 618. * al szemben való viszonyára tekintettel, a sorrendet a törvényben ki kell fejezni. Sorrendben a tulajdonost megelőzik azok, kik valamely korlátolt dologi jognál fogva vagy a Tervezet szóhasználata szerint a21i dolgot terhelő jognál fogva gyümölcsök tulajdonának a szerzésére jogosítva vannak. Ezek közé tartozik a többiek között a Tervezet 810. §-a szerint jogosított zálog os is. Az indokolás ugvan (ad 810. ^) ezt nem ide, hanem tévesen -2) a 618. §. szerint jogosítottak közé sorozza, holott ha jogot nvert a zálogos a gyümölcsszerzésre, akkor is a dolgot terhelő joga. zálogjoga, nyert kiszélesítést. Dr. Komjálhi) Gyula nagybányai kir. albiró. A valóságos tulajdonosról, mint jóhiszemüról, ki jóhiszeme alapján ismét kizárja a korlátolt dologjoggal bírókat, alább '*} Ha e nevezet alatt értett jogok (inra in re aliena) a dolgot magát terhelik tulajdonkép nem azt), akkor a tulajdonjog is magát a dolgot terheli. Mint metaforát sem tanácsos tehát a fenti elnevezést a iura in re aliena számára lefoglalni. S mivel a T. ismeri a saját dolgunkon való jelzálogot iT. 891. %.) és a T. szerint sincs kizárva a saját jelzálogi tartozásunkra vonatkozó haszonélvezeti jogunk lehetősége se. ekként az idegen dolgon való ^-elnevezést se használhatjuk a kívánt praecisio érdekében s minthogy a gyújtó megjelölést alig kerülhetjük ki. nincsen más mód, mint jobb hiányában elfogadni a korlutolt dologi jog elnevezést. Megjegyzendő, hogy a Itechte an der Sache közé a Motive oda sorolja a tulajdont (1. ad 898. ..andere Rechte an der Sache") is. L. Cosack id. m. 170. I. 2. „Pafür (t. i das dinnliche Recht helyett) spricht das bürgerliche Gesetzbuch nicht selten von Rechten an Sachen. Es meint aber danűt nur einen Theil der dinglichen Rechte, namlieh das Eigenthum u. s. w.' Dernburg ellenben nem emliti (id. m. 160. §.) a n. tkv. 3. könyvében szabályozott Rechte an Sachen közölt a tulajdont. (Alzálogjog se Recht an der Sache). 20l A T. értelmében telekkönyvezett ingatlan birtokbavétele nélkül elválasztással szerez tulajdont a gyümölcsökre az is, kinek haszonélvezeti joga a tkvben még bekebelezve nincsen, bár a bek. engedély a 771. §. értelmében már készen van. Mert a bekebelezés nem eredményezi a jog létrejöttét, csak nyilvántartja: átadás, ha okirat van, telekkönyvezett ingatlanoknál nem szükséges és mert nincs az 1400 S-hoz hasonló szabály, mely a haszonélvezetre a haszonvételek és terhek átszállásának idejét különös feltételhez szabná. 21) A dolgot terhelő jognál fogva még általában nincs jogosítva valaki gyümölcsöt szedni pl. közönséges inem a 810. §. szerint való) zálog esetén. Nyelvtanilag helyesebb tehát ugy szólani: valamely a dolgot terhelő jognál fogva ivermöge einen Rechtesl. És ismét nem ..elsajátításukra" van jogosítva, mert e szó: „elsajátítás" az uratlan dolgok tulajdonszerzését jelenti, hanem szerzésérc A német tvben is el kellett volna kerülni a kétféle alkalmazását az aneignen szónak. Dernburg id. m. § 110. A jognyilatkozatok értelmezése. A szerződéskötés hiányai. (Tervezet 980 -995. §§.) II. Eddig azzal a kérdéssel foglalkoztunk, hogy a nyilatkozatok elferdítése eseteiből tévedést hogyan lehet construálni. Más nézet dissensust lát azokban s ezt tartom helyesnek, már t. i. oly értelemben, hogy az eredményt tekintve, miként a dissensusnál. ugy itt is mindig meglesz az ok — bár esetleg különböző formában — arra, hogy ilyenkor szerződés (illetőleg egyes pontokban való megállapodás) ne keletkezhessék. Az eshetőségek a közvetett érintkezésnél különfélék lehetnek ugyan, de ez nem zárja ki, hogy általános alapelv szerint induljunk el az ide vágó esetek eldöntésénél, mely elv abban áll. hogv mivel nincs szükségünk fictiókkal speculálva többé-kevésbbé sikerült megoldásokat keresni: forduljunk — ami természetesebb is — a valósághoz, amely megmutatja a helyes utat. Tekintsük ugyanis mindig az in concreto szóban forgó nyilatkozat eredeti tartalmát irányadónak. Az bizonyos, hogy az üzenő fél személyes nyilatkozata megtörtént s e tényen mit sem változtat az, hogy a nyilatkozat elferdítve jutott a másik félhez. Az imént emiitett eshetőségek között különösebb figyelmet érdemel az, hogy néha küldött ajánlat, máskor meg valamely ajánlatra küldött válasz érkezhetik ferdítve rendeltetése, helyére. Az sincs kizárva ugyan, hogy ugy a küldölt ajánlat, valamint az ugyanerre küldött válasz is elferdítve érkezik, de az (a két előbbi combinatiója) eltérő megítélésre okot nem ad A feni jelzett alapeiv alkalmazásával lássuk már most a két esetet 1. Ajánlatot kap elferdítve a másik fél s — tegyük hozzá — ezt elfogadja (voltakép csak az elfogadás esete érdekel, mert hiszen elutasító válasz esetében kérdés tárgya nem lehet, hogy a szerződés létrejött-e vagy nem) Már most vagy részletesen (kimerítően) válaszol, kiterjeszkedvén a vett ajánlat (ferdített) tartalmára, ugy hogy a nyilatkozatok ellentétessége leplezetlenül áll előttünk; vagy pedig — s ez a lényeges, mert épen oka a szóban forgó viszas helyzeteknek — nem részletesen felel, hanem csak valami általános vonatkozású választ ad : pl. »elfogadom«, »jól van<. vagy más effélét, ugy hogy első pillanatra a nyilatkozatok ellentétessége fel nem fedezhető; igen, csakhogy ott van a ferdített ajánlat melyre a válasz vonatkozik s éhből kiegészítve az elfogadást, kész a dissensus. Nem i szabad ugyanis az ily választ magában felfogni, mert hiszen j igy méltán kérdezhetjük, hogy mire válaszolt az illető, mit 'jelentsen az a »jól van«, »elfogadom«. vagy más ilyenféle felelet .' Tehát valamire vonatkoznia kell. De mert az ajánló ] fél eredeti ajánlata a másik féllel nem is közöltetett s ezért ennek módjában sem volt azt tudomásul venni és arra válaszolni : természetes, hogy csakis a ferdített ajánlatra válaszolhatott. Kész tehát — mondom — a dissensus, mert ily módon a valóban tett ajánlatot az adott (teljes) válasz nem fedi, szabatosabban szidva : a két eredeti nyilatkozat között a vonatkozás hiányzik, a válasz nem az ajánlatra vonatkozik; sőt ezt ugy is formulázhatjuk, hogy a valóságos ajánlatra válasz nem is érkezett, az el nem fogadtatott. Szerződés tehát nem keletkezik.1 i '( Talán következetlennek látszhalik ez az álláspont szemben azzal, amelyet fentebb, e folyóirat 7. sz. 0. lapja közepén — a 981. §. 2. bekezdésével, illetőleg a Ü82. §-sal kapcsolatban — kifejtettem, hogy t. i. közvetlen érintkezésnél, ha a felek egyike más értelemben vette saját nyilatkozatát, ha különben a nyilatkozatok közötti összhang megvan, tévedés forog fenn, nem dissensus. E szerint pl., ha a hozzám közvetlenül intézel! nyilatkozatot rostiul hullom, s ebben a rosszul fölfogott értelemben válaszolok rá, ez tévedés lesz, ha különben a nyilatkozatok összevágnak : holott voltakép itt sem arra feleltem, amit a másik fél mondott, hanem arra, amit hallottam. E rokonvonás következtében jogosultként s a szövegben foglaltaknak, megfelelőként tűnhetnék fel az az okoskodás, hogy tehát ily esetben is dissensust kell constatálni, alkalmazván a szövegben emiitett kiegészítést a megtörtént téves nyilatkozatra. Csakhogy nem szabad felednünk a ténykben való fontos különbséget, amely eligazít; közvetlen érintkezésnél t. i. a nyilatkozat -fnyleg közölve lett az azt félreértő féllel, ennek módjában volt azt kellőleg tudomásul venni, tehát a feleletet is csak arra lehet vonatkoztatni, nem pedig a képzelt nyilatkozatra. Ezt kétségbe vonva, ezzel az egy lépéssel belemennénk az akaratelméletbe, s ugyanily okoskodással mindenféle tévedés esetén azt állithatnók, hogy a/ dissensus. Evidens tehát, hogy az e jegyzetben tárgyalt esetekben (közvetlen érintkezésnél) a válasz" formulázásától függ, hogy tévedéssel vagy dissensussal van-e dolgunk ; minden attól függ, hogy a nyilatkozatok a kifejezésre jutott érte-