Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 11. szám - A jognyilatkozatok értelmezése. A szerződéskötés hiányai. Tervezet 980-995. §§ [2. r.]

8 MAGÁNJOGI K.OD1FIKÁCZIÓNK.. 2 Választ kap elferdítve a másik fél, t. i. az ajánlattevő. Föltéve — s erről van csak szó — hogy az ajánlat, akár közvetlenül, akár közvetítés utján, helyesen érkezett volt a válaszadóhoz, természetesen más formát nyer az eset annyiban, hogy itt már nem mondhatom azt, miszerint a valóban lett nyilatkozatok között nincs egymásra vonatkozás, mint ahogy az előbbi esetben nem volt; mert hiszen itt a válasz csakis a szóban forgó s csak egyféle alakban szereplő ajánlatta vonatkozhalik. Bármi legyen is tehát az eredeti válasz, legyen akár elfogadás akár visszautasítás, nincs dissensus a szó speciális értelmében. Ha t. i. az eredeti válasz elfogadást tartalmaz, akkor épen arra volna alkalmas, hogy szerződést létesítsen (ha más baj nem volna), ha pedig az eredeti válasz visszautasítást tartalmaz, igaz, hogy ennek a válasznak alapján nem keletkezhetik ugyan szerződés, de megint nem a műértelemben vett dissensus következtében, hanem csak azért nem, amiért bármely más, közönséges esetben. De ha figyelembe veszsziik azt a tényt, hogy a választ az ajánlattevő elferdítve kapta, könnyű átlátni, hogy miért nem keletkezik hát szerződés még akkor sem, ha az eredeti válasz elfogadás volt ? Azért, mert az eredeti válasz, mely kiindulási elvünk szerint egyedül irányadó, nem érkezett meg hozzá, máskép szólva: ő ajánlatára választ nem kapott, ajánlata el nem fogadtatott.2) S ez utóbbi tekintetben, mint látjuk, ugy az 1. alatt, valamint az itt tárgyalt esetek is közös vonást mutatnak, melynek alapján, ha az 1. alattiakban mutatkozó dissensustól el akarunk tekinteni, nemcsak az eredmény tekintetében, hanem az eredmény elvi okai tekintetében is az esetek teljesen egyformán döntendők el. Ezek után az a képzelhető harmadik eset, amidőn ugy az ajánlatot, valamint az erre adott választ is elferdítve kapják a felek, közelebbi megbeszélést nem kiván. De ugyancsak a 990. §-ra vonatkozólag kérdem még — mivelhogy e részben sem az indokolásban, sem a Tervezetet előkészítő bizottság jegyzőkönyveiben felvilágosítást nem találok —, hogy miért szól e §. csak épen »távirat« és »szóbeli üzenet utján* történt ferdítésekről? Hiszen teljesen hasonló helyzeteket másféle közlési mód is okozhat, amelyet valamennyit egyformán kell megítélnünk. H\\ ez először is minden oly esetre, amikor a közvetítő szerepe csak épen az átvett nyilatkozatnak hü továbbításában áll. Továbbá jogilag — nézetem szerint — azokat az eseteket sem szabad külön választani, amikor nem épen közvetítő emberek, hanem valami hasonló czélokra szolgáló készülék, sőt tovább menve: bármily körülmény okozza a ferdítést A kérdés tehát az, hogy hibás volt-e már maga a nyilatkozat (pl. elszólás esetén) vagy pedig a továbbítás folyamatában történt-e a nyilatkozat elferdítése? Az utóbbi eset, bármi idézte legyen is elő, mind egy kategóriába tartozik. Ide tartozik tehát a távirat és a szóbeli üzenet esetén kivül az is, mikor valakire (akár szóbelileg akár írásban) egy nyilatkozatot bízunk rá, azzal, hogy ő azt írásban (pl. levélben) hűen adja tovább annak, akihez az intézendő. Erre is már csak igen tág értelmezés mellett illik rá, hogy »szóbeli üzenet« s még sincs ok, hogv máskép biráijuk az esetet. Áll ez akkor is, ha a küldött a rábízott (de meg nem czimezett levelet) az utasítás ellenére másnak kézbesiti; vagy ha helyesen megirott levelembe, mielőtt azt a czimzett olvasta volna, valaki valamit belekorrigál, vagy — teszem — telefont használ valaki, esetleg más hasonló rendeltetésű készüléket, amely pl. hibásan működvén, a belemondott szavakat megcsonkítja, s ezzel az értelmet esetleg megváltoztatja. Ez utóbbi különösen és tényleg is azonos eset lehet a távirat hibával, amely felfogást indirecte a Tervezet indokolása is támogatja, midőn azt mondja, hogv a nvilatkozat küldőjének jogi helyzetén az sem változtat, »há az élferditést erőhatalom okozta*. Az itt felsorolt s esetleg még felsorolható esetek mindegyikének közös vonása az, hogy a kijelentés más volt. mint amivé azután lett, a ferdítés közvetlen oka már kivül áll a szoros értelemben vett kijelentési cselekvésen; s ezért ezeket mind egyformán kell az elmondottakhoz képest lemben fedik-e egymást vagy nem, daczára annak, hogy a félreértő sérelme, bárhogyan is formulázza a választ, egyaránt megvan. Egvébiránt az ezen jegyzet elején fölvett eseteknek tényleges (nemcsak költött) analogonja közvetített nyilatkozatoknál az volna, ha magát a közvetítő előadását értené félre a másik fél. Ilyenkor persze — ha különben a közlés jól történt — szintén tévedés áll elö. 2) Mert hiszen azt csaknem tekinthetem elfogadásnak, ami velem nem közöltetett. Igen közönséges példa szerint: nem elfogadás az olyan sem, amelyet valaki másra bízott, hogy velem közölje, de amelyet a megbízott feledékenységből nem közölt. szabályozni. E részben tehát helyesebb a német ptkv. 120. amely általánosítva : továbbadásra felhasznált személy vagy intézet helytelen továbbadásáról szól, bár ez sem kielégítő, mert hiszen lehet valakinek magának telefonja, vagy táviró-készüléke, de a felsorolt esetek közt is van olyan, amelyre a szabály igv sem talál. Hogy az itt szemlélt esetekben jelentékeny károkat szenvedhet a felek egyike vagy másika, esetleg mind a kettő is, az által, hogy a szerződés létrejöttében bizik, az önként érthető. S ha a károsult az a személy, akihez a ferdített nyilatkozat intézve volt, föltéve, hogy ez nem tud a történt ferdítésről, tehát jóhiszemű ellenfél: általános szabályként aggodalom nélkül ki lehet mondani a nyilatkozatküldő kártéritési kötelezettségét, mert hiányzik alapja annak, hogy saját cselekményeink habár vétlenül előidézett káros következményeinek viselését másra hárítsuk/') Ez az általános szabály azonban több kivételre szorul. Igv mindenekelőtt, amire a Tervezet is figyelemmel van, nem tartozhalik kártérítéssel a nyilatkozat küldője, ha a közlésnek in concreto szóban forgó módját a másik fél választotta; de akkor sem, ha a nyilatkozat küldője, a másik fél szerződési ajánlatára a fenforgó körülményekhez mérten megfelelőbb módon nem válaszolhatott. Az ajánlat provocatio lévén a válaszra, ugy érzem, indokolt ez a felfogás.4) Figyelembe veendő továbbá az is, ha a nyilatkozat elferdilését az a fél, aki a nyilatkozatot kapta, vétkesen okozta vagy kellő gondosság hiányában a megtörtént ferdítést fel nem ismerte Természetes nemcsak az, hogy ilyenkor az illető alaptalanul követelne kártérítést, hanem az is, hogy e vétkes magatartása alapján épen ő legyen kötelezve a másik fél esetleges kárának megtérítésére.5) De mivel az sincs kizárva, hogy ez a másik fél is vétkesen, sőt talán ellenfelénél is vétkesebben járt el a közlés módjának megválasztásában: tekintettel kell lenni a kölcsönös vétkesség eseteire, sőt ezzel egyidejűleg esetleg arra is, hogy a károsodás egyoldalú e, vagy kölcsönös ? Természetes, hogy e sokféle alakulás lehetősége következtében lehet olyan helyzet is igen sokszor, amely a birói mérlegelést adott esetben elkerülhetetlenül provocálja; minélfogva a legutóbb emiitett complicáltabb esetek felsorolásának mellőzésével, az lenne kimondandó, hogy ezekre vonatkozólag a Tervezet 1141. §-a irányadó, mely szerint a biró dönti el, hogy a fenforgó esetben van-e és mennyiben van helye kártérilésnek. Az elmondottakhoz képest a 990. §. — amely egyébiránt maradhat azon a helyen, ahol van — igy volna szövegezendő : Nem jön létre szerződés, ha valamelyik szerződési nyilatkozat eredeti tartalma elferdítve jut a másik félhez. A 983. §. második bekezdése és a 983. §. megfelelően alkalmazandók. A nyilatkozat küldője tartozik a jóhiszemű másik félnek azon kárát megtéríteni, melyet ez az által szenved, hogy a szerződési megállapodások érvényében bízott. Nem követelhet kártérítést a másik fél: a) ha az ö szerződési ajánlatára vonatkozó nyilatkozat küldője a fenforgó körülményekhez mérten megfelelőbb módon nem válaszolhatott ; b) ha a közlés módját ő maga választotta ; c) ha a nyilatkozat el ferdítését ö maga vétkesen okozta, vagy ha a történt ferdítést kellő gondosság hiánya miatt föl nem ismerte. A c) pont esetén a másik fél tartozik a második bekezdés értelmében kártérítéssel a nyilatkozat küldőjének. Kölcsönös vétkesség, valamint ebből eredő kölcsönös károsodás esetén az 1141. §. megfelelőleg alkalmazandó. Dr. Meczner Sándor, sárospataki jogakadémiai tanár. 3) S ebból a szempontból — mint már jeleztem is — ha másrészt a maguk helyén felhozott erősebb okok ellene nem szólnának, nem is helyteleníteném a T-nek azt az álláspontját, mely szerint a ferdített nyilatkozatok eseteire a tévedés szabályait akarja alkalmazni. V. ö. e folyóirat 7. sz. 8. lapján" (utolsó hasáb) felhozott példát. 5) Ugyanaz a gondolat, mint mikor a tévedés okozója vagy vétkes fel nem ismerője a tévedő másik fél részéről a megtámadást tűrni tartozik (1. T. 987. §.) Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest V., Báthory-utcza '-'0.