Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - A telekkönyv tartalmának helytelen volta. Tervezet 549., 551., 553., 554., 556., 558. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 Az elv mindenesetre a törvénykönyvben fejezendő ki, a részletes szabályozás a telekkönyvi rendtartásban foglalhat helyet, azonfelül a telekkönyvi rendtartásban szabályozandó ügyvitelhez tartozik a hibás telekkönyvi bejegyzések kiigazításánál való eljárás szabályozása, mely jelenlegi telekkönyvi rendtartásunk 168. §-a szerint történik. A legtöbb kiigazítás most ezen §. alapján kéretik és rendeltetik el. K szerint a telekkönyv-vezető', ha valamely bejegyzés teljesítésénél valamely nvilvánkönyvi aggályt vagy a bírósági intézkedésben valamely Írásbeli hibát vagy más fogyatkozást vesz észre: erről a telekkönyvi hatóság elöljárójának szóbeli jelentést tartozik tenni, ki is a feljelentett fogyatkozást megvizsgálandja s vagy maga megigazitandja, vagy pedig, ha arra feljogosítva nem volna, a telekkönyvvezetőt oda utasitandja, hogy az észrevett aggályokat a telekkönyvi hatóságnak Írásban jelentse fel. Ugyané szakasz rendelkezik arról is, ha valamely bejegyezvénynél mindjárt a bejegyezvénynek a birói végzéssel összeegyeztetése alkalmával, -valamely kihagyás, helytelen kifejezés vagy más fontos hiba vétetik észre,« melv esetben a megigazító jegyzet tüstént hozzá melléklendő. Ha azon fogyatkozások csak a végzésnek a felek kezébe lett szolgáltatása után vétetnének észre, erről a telekkönyvi hatósághoz Írásbeli jelentést kell tenni, mely mindjárt a hibás hely mellett feljegyzendő, mire a felek netáni kihallgatása után a megfelelő kijavítás elrendelendő s folyó sorszám alatt beiktatandó s erről a felek értesitendők. íme e fontos probléma, a telekkönyv megigazitása jelenleg ily módon, egy mellékes ügyviteli szabályban intéztetik el. A telekkönyvi rendelet e szakasza azonfelül a hibás végzésnek vagy foganatosításnak csak hivatalból való igazítását ismeri el, azonban a birói gyakorlat a törvényes intézkedések hiányán segített s ámbár a kiigazítás kérésére a telekkönyvi rendtartás a feleknek szigorúan véve jogot nem is ad, a 168. s- szerinti kiigazítás kérésére a hibás bejegyzés által sértett félnek jogát elismerte. Kimondotta még a legfőbb Ítélőszék (1871. febr. 28-án 255. sz. a. határozat . hogy a telekkönyvi hatóság'altal tévedésből eredt hibás bejegyzés kijavítását * az ez által jogaiban sértett fél is szorgalmazhatja. Az ily kérelem nem a telekkönyvi rendtartás 148. §., hanem Í(i8. § ának határozata alá esik s a felett a felek meghallgatása után végzésileg hozandó határozat.* Itt meg kell említenem, hogy a tkkvi rendtartás 1(18. §-ában foglalt azon szabály, hogy a telekkönyvvezetőnek a hibás bejegyzés tekintetében a hatósághoz beadott írásbeli jelentése a hibás hely mellett »feljegyzendő,- valósággal már azon jelentőséggel bir, mely az óvásnak vagy ellenmondásnak tulajdonítandó, tehát az óvás feljegyzése nem is volna valami nóvum telekkönyvi jogunk terén, csak annak a polgári törvénykönyvben való kifejezése volna szükséges, mert az ügyvitelben valósággal nem lehet joghatálylyal bíró bejegyezvényekről rendelkezni. Minthogy telekkönyvi rendtartásunk szerint a * kiigazítási keresetek* határozottan csak a telekkönyvi rendtartás I. részében említett úgynevezett »birtokkiigazitási« ügyeknél alkalmazhatók és másnemű kiigazítási perek és feljegyzések nem ismeretesek : minden a telekkönyvi rendtartás II. része szerint elrendelt bejegyzés elleni kiigazításnál a Ki8. §. megfelelő alkalmazása — mint kisegítő eszköz — foglalt helyet és ezt rendeli az 1888. évi 675. sz. a. igazságügyministeri rendelet is, a 28. §-ban igy rendelkezvén : »Ha a tkkvi rendelet II. része szerint elrendelt tulajdonjogi bejegyzésnél történtek oly szabálytalanságok, melyek a telekkönyvnek további szabályszerű vezetését gátolják, ezeknek megszüntetése, illetőleg kiigazítása bármely érdekelt személy kérelmére, illetőleg, ha a telekkönyvi hatóság által észrevétetnek, hivatalból is, a telekkönyvi rendelet 168. §-ának megfelelő alkalmazásával szükség esetén helyszíni eljárás, szemle megtartása után, eszközlendő. íme ily kisegítő eszközhöz kellett folyamodnunk, mert telekkönyvi rendtartásunk II. részében a kiigazítási keresetekről nem emlékezett meg, törvényes rendelkezés helyett, az ügyvitel e szakaszában kellett fogantyút keresnünk, pedig e fontos jog, a telekkönyv kiigazításának kérhetése annak részéről, kinek dologi joga sértetett vagy mellőztetett, mindenesetre a törvénybe foglalandó. Az 1897. márcz. 24. kelt német birodalmi telekkönyvi rendtartás 18. S-a értelmében ily ellenmondás (Widerspruch) feljegyzendő a telekkönyvben az esetben is, ha ugyanazon jogra vonatkozó több kérelem egymással ellentétben áll; nevezetesen, ha az egyiknek elintézése előtt ugyanazon jogot illető kérelem terjesztett elő más kérvényező részéről. Az ily ellenmondás — az előjegyzéssel ellentétben — már fennálló dologi jogokat védelmez és mindenki ellen hatályos.-) Hasonló esetben hazai törvénykezési eljárásunk szerint esetleg a zárlat elrendelésének lehet helye s ha a zárlat telekkönyvileg feljegyeztetett, ennek szintén föltétlen joghatálya van későbbi jogszerzők ellenében, mely joghatályt a végrehajtási törvény 241. S-a akként határozza meg, hogy a >telekkönyvi följegyzés iránti megkeresés megérkezésének időpontjától fogva harmadik személy a zártkérő kárával a zárlat tárgyára jogokat nem szerezhet;* lényegileg tehát a zárlat feljegyzése is óvás, de csak a végrehajtási törvény 237. S-ának eseteire szorítkozik és a fönnebb meghatározott joghatályt vonja maga után. Egyébiránt a német polgári törvénykönyvben foglalt »Widerspruch« joghatályára nézve is az a nézet uralkodó, hogy az ellenmondásba ütköző átruházás vagy terhelés még magában véve nem semmis s csak annyiban hatálytalan, a mennyiben az az ellenmondónak vagy jogutódainak a feljegyzés által biztosított jogát meghiúsítaná vagy megkárosítaná.3) A telekkönyv tartalma a valóságos jogállapottal akkor is ellenkezésbe jöhet, ha az a telekkönyvnek eredetileg helyes tartalma oly jogügyletek folytán, melyek a nyilvánkönyvön kivül létesültek, a valódi jogállapotnak többé meg nem felel. Ennek sok esete lehet, de ezen felül, mint különös esetét az ellenmondásnak emiili föl a német polgári törvénykönyv 1139. S-a jelzálogilag bekebelezett kölcsönöknél annak feljegyzését a telekkönyvben, hoey a pénz leolvasása nem történt meg; a tulajdonos egyszerű kérelmére feljegyeztetik ez, de a kérvény a bejegyzéstől számított egy hónapon belül adandó be, később a feljegyzés csak birói határozat vagy a hitelező engedélye alapján rendelhető el. Lényegileg ily óvásnak tekinthető jelenlegi hazai telekkönyvi eljárásunkban a törlési kereset megindítása iránti szándéknak a telekkönyvi hatósághoz a végzés kézbesítésétől számított 60 nap alatt ..feljegyzés végett" való bejelentése is (1888. évi márcz. 5 én 947. sz. a. igazságügyministeri rendelet); csak hogv ez csak a törlési keresetekre vonatkozik, melyek a végzés kézbesítésétől számított 6 hónap alatt indíthatók meg, hogy harmadik személvek ellen joghatályuk legyen. A Tervezet 552. S e határidőket rövidebbre szabja és 30, illetve 60 napban állapítja meg. A czél e határidők rövidebbre szabásánál a nvilvánkönyvi bizonytalanság idejének harmadik személyekkel szemben való megrövidítése volt. Az ellenmondás (óvás) följegyzése szintén nvilvánkönyvi bizonytalanságot eredményezhet és e bizonytalanság legtöbbször a földbirtokosnak válik kárára, mert az ellenmondás (óvás) feljegyzése által birtoka iránti jogügyleteiben, például kölcsönök fölvételében, sokszor akadályozva lehet, ámbár az ellenmondás (óvás) sokszor a földbirtokos kérelmére rendelhető el, és ez esetben a bizonytalanság azon jogra nézve, melyre az vonatkozik, lehet esetleg hátrányos. Kimondandó volna tehát, hogy az óvás feljegyzés kézbesítésétől számított bizonyos határidő alatt a kiigazítás vagy kitörlés iránti kereset megindítandó; a határidő körülbelől ugyanaz lehetne, mint az a Tervezet 552. S-ában említtetik s ha e határidő meg nem tartatnék; az óvás (ellenmondás) a telekkönyvből kitörlendő volna. A telekkönyvi rendtartás tárgyát képezendi a kétségkívül téves vagy helytelen bejegyezvények hivatalos kiigazításáról való gondoskodás. Azon helyes elvből kiindulva, hogy »téves bejegyzés által nvilvánkönyvi jogot szerezni nem lehet és ily bejegyzés jogerőre nem emelkedhetik,« mit a hazai judicatura is kimondott (1882. évi 9514. sz. curiai határozat), alig lehet helyeselni, hogy a hibák vagy fogyatkozások iránt, ha a nyilvánkönyvi bevezetés már megtörtént és ha a további jogszerzések nem jöttek közbe — a felek tárgyalásra idéztessenek : ha a hiba nyilvánvaló, a kiigazításnak ugy is meg kell történni. A német birodalmi tkkvi rendtartás 22. §• azért azon esetben, ha a bejegyzés helytelensége kimutattatik, annak, kinek joga érdekelve van, beleegyezését nem kívánja s ezen beleegyezés csak azon esetben kívántatik, ha a telekkönyvi bejegyzések helytelenségére vonatkozó bizonyítékok a telekkönyvi hivatal aggályait teljesen nem szüntették meg.4) Ilykép lényegesen egyszerüsittetik a kiigazítás iránti eljárás; hasonló határozmányok volnának az újonnan alkotandó telekkönyvi rendtartásba is fölveendők. A Tervezettel szemben tehát észrevételeinket és óhajainkat a következőkben fejezhetjük ki. 2)Leske: Vergleichende Darstetlung des B. G. B. für das deutsehe Reich und des Preuss. Alig. Landrechts. Berlin. 1900. 390. 1. ') Dernhurq. Lehrbuch d. preussisehen Privatrechts und d. Privatrechtsnormen d. deutschen Reichs III. kötet a 152 lapon. 4) Brachvogel—Krydrychowitz: llandbueh d. Grundbuohrechts (Berlin 1901.) a 213. lapon.