Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - A telekkönyv tartalmának helytelen volta. Tervezet 549., 551., 553., 554., 556., 558. §§

4 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÜNK. kor vehető igénybe, vagy legalább is nem mindenkor alkalmas eszköz arra, hogy a valóságos jogállással ellenkező nyilvánkönyvi jogállapot megfelelőn kiigaziltassék. Vegyük csak például a következő eseteket. Az átadó végzés értelmében a tulajdonjog csak az utóöröklési jog biztosításával és egyéb a tulajdonjogra vonatkozó korlátozásokkal lett volna bekebelezhető, a tulajdonjog bekebelezése megtörtént ugyan, de az utóörököísi jog és a korlátozások bejegyzése elmaradt. Ilyen esetekben nem lehet állítani, hogy a bekebelezés a telekkönyvben bejegyzett jogot sértett "volna, mint azt a Tervezet 551. íf-a a töríési keresetekre nézve kivánalmul fölállítja, és a törlési kereset nem is volna alkalmas eszköz a nyilvánkönyvi állapot rectificatiójára. Ha a bekebelezés által sértett fél jelen esetben a valóságos jogállapottal ellenkező telekkönyvi állapotot észreveszi: meg' kell adni neki a módot és lehetőségei, hogy a téves telekkönyvi állapot kiigazítását kérhesse s óvását tüstént föl jegyeztethesse. E joga nem szűnt meg annak folytán sem, hogy a telekkönyvi hatóság végzése neki kézbesittetvén, annak idején ellene orvoslattal nem élt. A törlési keresel pedig az adott esetben nem vezetne czélhoz már azért sem. mert a korlátozások csak a tulajdonjog mellett állhatnak fenn s igy az, kinek érdekében áll a korlátozás bejegyzése, a tulajdonosnak törlését nem kívánhatja, hanem annak meghagyásával csak a korlátozás bejegyzését kell kérnie, vagyis a bejegyzésnek kiigazítását. De vegyünk fel például más esetet is. Az ingatlanon több teher van bejegyezve, nevezetesen A. (magánhitelező) és B. (jelzálogintézet) zálogjogai állanak fenn; B. javára A. a maga zálogjogának elsőbbségét a telekkönyvben átengedte; a rangsor tehát világos. Később a birtokból lejegyzés történt és ez alkalommal A. zálogjoga első helyen. B. zálogjoga második helyen vezettetett át. Maga a lejegyzési végzés is hiányos vagy helytelen volt: tehát az ily módon eszközölt bejegyzés eredeti érvénytelenség miatt annak idején megtámadható és az előbbi telekkönyvi állapot helyreállítása elrendelendő lelt volna a jelen esetre is alkalmazható 1873. április 25. ,'Í309. sz. a. legfőbb itélőszéki határozat értelmében,1) tehát akkor még ez esetben törlési keresettel is czélhoz lehetett volna jutni, ámde a végzésbeli hibát akkor a fél nem vette észre; később, hosszú évek és mások jogszerzései után jött tudomására a helytelen telekkönyvi állapotnak. Ily esetben, miután a nyilvánkönvv tartalma a valóságos jogállapottól eltér, a jogaiban sértett félnek meg kellene adni azt, hogy amint a helytelenségről értesül, tüstént az óvást feljegyeztesse a telekkönyv tartalma ellen, azután pedig a bírói uton kívánhassa a telekkönyvnek kiigazítását s a követelések meghagyásával a teljes rangsorozat feltüntetését. Ily módon való kiigazítás tárgya lehet a tulajdoni arány is, ha bírói ítélet által a tulajdoni arányok, melyek a telekkönyvben kitüntetvék, jogérvényesen megváltoztatnak: a telekkönyv a valódi jogállapotnak megfelelően kiigazítandó lesz. kitörlés azonban, mert az eddigi tulajdonostársak megmaradnak, nem szükséges s igy az előbbeni nyilvánkönvvi állapot helyreállítására irányzott kitörlési kereset ez esetben sem alkalmazható. A Tervezet 643—647. §-ai eseteiben (elhagyott meder, folyóvízben támadt sziget, természetes iszapolás, elszakított földrész, kiszáradt tó, tóban támadt sziget) a valóságos jogállapot a telekkönyv tartalmával szintén ellenkezésbe kerülhet. Kitörlés legtöbb esetben itt sem szükséges, de a telekkönyvnek a valódi jogállapol szerinti kiigazítása kérhető. A telekkönyv tartalma helytelen lehet továbbá azon esetekben is, melyek az 1891 : XVI. t.-cz. 18. t?-ai szerint a telekkönyvi betétszerkesztésnél úgynevezett telekkönyvi helyesbítések tárgyait képezik, nevezetesen, ha akár az eredeti helyszíneléskor, akár a telekkönyvi átalakítás alkalmával valamely birtok a telekkönyvi tulajdonos nevére más ingatlan helyett tévesen vétetett fel, avagy 'a telekkönyvi bejegyzést rendelő végzésben, illetőleg az annak alapját képező okiratban a telekkönyv száma vagy az illető birtokrészlet száma hibásan jelöltetett meg s ennek alapján téves telekkönyvi bejegyzés foganatosíttatott. Ily hiányok nem csak a betétszerkesztéskor vagy a tényleges birtok bejegyzésekor (1892 : XXIX. t.-cz ), hanem később is észlelhetők s a téves bejegyzés által érintett érdekelteknek megadandó az a jog, hogy a mint a helytelenség tudomásukra jut, a kiigazítás bírói elrendeléséig óvásukat a telekkönyvben följegyeztethessék. Kétségkívül nagyon óvatosnak kell lennünk minden ilyféle följegyzésnek megengedése körül, mert ily természetű följegyzésekkel a telekkönyveken alapuló hitel megrontható, a hitelképesség hosszú időre csorbát szenvedhet. Gondoskodni kell tehát arról, mily esetekben engedtessék meg ily óvások feljegyzése, hogy ézen feljegyzés folytán a félnek "kötelességévé tétessék a kiigazítás iránti bírói eljárást bizonyos határidő alatt megindítani. Ezenfelül, ha ily óvásnak feljegyzését, továbbá, a telekkönyv kiigazításának a német polgári törvénykönyv e részbeni határozmányai szerinti szorgalmazását (1. Grundbuchsberichtigung) is a nyilvánkönyvek közhitelessége érdekében megengedhetőnek véljük, meg kell fontolnunk azt is, hogy az e részben alkotandó szabályok közül melyek valók a polgári törvénykönyvbe s melyek az alkotandó telekkönvvi rendtartásba'.' II. A telekkönyv helytelen tartalmának óvás alakjában való feltüntetése és annak birói uton való kiigazításának megengedése tehát oly kívánalom, mely a telekkönvvi közhitel folyománya és mely a Tervezet 549. § ában foglalt elvet, a telekkönyv helyességének harmadik jogszerzők szempontjából való íictióját nemcsak nem gyöngíti meg, sőt megerősíti és hatályosabbá is teszi Természetes, hogy még ezen óvás följegyzése mellett is fentartandó azon elv, hogy a harmadik jogszerző, ha a telekkönyv helytelen tartalmáról tudomással birt. a telekkönyv tartalmára nem hivatkozhatik, nem hivatkozhatik semmi esetben, akár volt az óvás feljegyezve, akár nem, csakhogy az óvás feljegyzésének megengedése által a telekkönyveket a való igazsághoz közelebb hozzuk a valódi jogállással ellenkező helytelenségek perpetuálását a telekkönyvekben megakadályozandjuk s harmadik személyek károsodását is sokszor hatályosan megelőzendjük. Vizsgáljuk, mily módok kínálkoznak a hazai telekkönyvi jogban ez időszerint a telekkönyv helytelen tartalmának feltüntésére és kiigazítására? Első a kiit/azitási kereset, mely az eredeti birtokos, azaz a helyszínelés folvtán jogot szerzett személy és örökösei ellen a telekjegyzőkönyvek közzététele napjától számítandó 30 év alatt indítható, harmadik személyek ellen azonban, kik időközben a hibás bejegyzés alapján jóhiszemüleg jogokat szereztek, a kereset csak a hirdetményi határidő 8 hónapja alatt volt sikerrel indítható. Ezen kiigazítási keresetek tehát nagyon szűk térre szorítkoznak : az 1882. évi 5099. sz. a. curiai határozat ki is mondotta, hogy >a kiigazítási kereset a helyszínelésnél elkövetett hibák kijavításánál tovább nem terjedhet.* Ugvane czélra szolgálhatnak a törlési keresetek is. melyeknél azonban a kérelem csak az előbbi nyilvánkönvvi állapot helyreállítására irányulhat és ebből folyólag felperes csak az lehel, kinek joga a telekkönyvben be volt, vagy be van jegyezve. A telekkönvvi betétek szerkesztésénél azonfelül az 1891 : XVI. t.-cz. 18. és 20. §-ai szerinti helyesbítések is helyet foglalhatnak és ezen helyesbítések a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe való bejegyzésénéi is (1892 : XXIX. t.-cz. 3. •;.) elrendelhetők. Ez is egy módja, bizonyos esetekben, a telekkönyv rectificatiójának A kiigazítási keresetek tehát nálunk most korántsem bírnak azzal a jelentőséggel, mint birniok kellene s milyennel a német polgári törvénykönyv szerint a telekkönyv rectificatiója körül azok bírnak. A német polgári törvénykönyv 894. §. szerint ugyanis telekkönyvi kiigazítást (Grundbuchsberichtigung) kérhet az, kinek dologi joga az ingatlanon be nem jegyeztetett, vagy ki valamely fenn nem álló megterhelés vagy korlátozás bejegyzésével sérelmet szenvedett. Ily esetekben a telekkönyv helytelen tartalma elleni ellenmondás illetve óvás (Widerspruch) bejegyzésének van helye, mely vagy birói intézkedés vagy annak beleegyezése alapján, kinek joga a telekkönyv kiigazítása által érintve lesz, rendelendő el. A telekkönyvi birói intézkedést vagy az ellenmondó kérheti, vagy az a per bíróság megkeresésén is alapulhat. A beleegyezést pedig pótolhatja oly birói Ítélet, mely a telekkönyv kiigazításához való beleegyezés megadására kötelez. Helyes és szükséges is a telekkönyv ezen kiigazítását és pedig körülbelül oly módon, mint az a német polgári törvénykönyvben foglaltatik, a törvénykönyvbe bevenni; annak, kinek ily kiigazításhoz joga van, e jogát a polgári törvénykönyvben kell elismerni és kifejezésre juttatni, azonfelül ily óvási feljegyzésnek a törvénybe való elrendelése által a telekkönyv helytelen voltára — még a kiigazítás bekövetkezése előtt — harmadik jogszerzőket ideje-korán figyelmeztetni. •) Herczegh M. Telekkönyvi döntvények és végrehajtások (1901.) a 212. lapon.