Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - A telekkönyv tartalmának helytelen volta. Tervezet 549., 551., 553., 554., 556., 558. §§

MAGÁNJOGI KÜUlFlKACZlONk. magában nem állapit meg örökösödési jogot az adoptatus javára «z adopians ellen, viszont ez utóbbi javára, az előbbi vagyonán a szülői haszonélvezeti joghoz hasonló hatalmat sem feltétlenül, mert ez utóbbi a szerződésben kizárható: továbbá, hogy az adoptans egyáltalában nem igényelhet örökösödési jogot az adoptatus után (1767 és 1759. §§.)• Nézzük ezeket közelebbről. Az. hogy az örökbefogadó az örökbefogadott után nem örökösödik (a mi a puszta anyagi haszonból való adoptióknak vágja Útját), a törvényben expressis verbis van kifejezve az által, hogy: „az örökbefogadás az örökbefogadó javára öröklési jogot nem állapit meg " Ellenben az örökbefogadott kizárása nem tisztán a törvényből következik, ez csak szerződésileg állapitható meg. Tehát a német törvénykönyvnek nem az az álláspontja, hogy az örökbefogadásból az örökbefogadott javára öröklési jog egyáltalán nem következik, hanem az. hogy ez a i hallgatólag természetesnek elismert jog) korlátozható, a mely nézetünk kiviláglik a felhívott szakasznak a lehelőség szerint hűen fordított következő szövegezéséből is: „Az örökbefogadási szerződésben az örökbefogadónak a ggermek vagyonára vonatkozó haszonélvezete, valamint a (/yermeknek az örökbefogadóval szemben fennálló öröklési joga kizárható." E szerint kétségtelen az, hogy a kódex az adoptio most hivatkozott, a család-, vagyon- és öröklési jogra egyaránt kiható vonatkozásait, habár nem is kifejezetten, az adoptio lényeges ismérveinek tekinti, melyektől azonban eltérésnek van helye. Ha azonban a törvény e jogosítványokat egyáltalában nem tekintette volna az örökbefogadás folyományainak, akkor nem a kizárhatást, hanem azt statuálta volna, hogy a szerződés által e jogok létre nem jönnek. És most néhány szóban nézzük még az örökbefogadásra vonatkozó egyéb törvényes rendelkezéseket. Dr. E. Nagy Olivér, pozsonyi ügyvéd. <^ A telekkönyv tartalmának helytelen volta. (Tervezet 549., 551., 553., 554.. 556., 558. §§.) í. A magyar általános polgári törvénykönyv Tervezete a telekkönyvben felvett ingatlanokon való jogokat szabályozva, azon helyes felfogást követi, hogy harmadik személyeknek azon jogügyletei, melyek a telekkönyvbe helyezett bizalommal és az azzal ellenkező jogállás ismerete nélkül létesültek, lehető védelemben részesitendők A közhitelességi elv ezen kívánalmát jelenti ki az 549. §., mely szerint annak javára, a ki a jogügylet által ingatlanon jogot vagy ily jogon további jogot szerez: >a telekkönyv helytelen tartalmát is helyesnek kell tekinteni és ezen elvtől csak négy kivételt enged, és pedig a következőket : a) ha kitörlés iránti ellene indítható keresetnek a törvényben meghatározott határideje még le nem járt; b) ha a kitörlés iránti per a telekkönyvben fel van jegyezve ; c) ha a szerző a telekkönyv tartalmának helytelen voltáról tudomással bírt; d) ha a szerzés ingyenes volt. Mint ezekből látható, a Tervezet a telekkönyvi nyilvánosság elvét igen helyesen állítja fel: a telekkönyvet az ingatlanokra vonatkozó összes jogok ismeretforrásává teszi, de csak annak javára, ki az ellenkező jogállásról tudomással nem bir. Mint az indokolás megjegyzi (II. kötet, Dologjog a 181. lapon), e rendelkezés fictiója teljességben és föltétlenül a telekkönyvnek csupán ama tartalmára nézve áll, mely a jogerősen elrendelt bekebelezésből tűnik ki; míg a végzés nem jogerős: a telekkönyv tartalmának helyessége függőben van. A telekkönyvre alapított jogforgalom biztosságának fontos kívánalma tehát az, hogy a telekkönyv az ingatlanokra és azokra vonatkozó dologi jogokra nézve igaz adatokat tartalmazzon; a közhitelességi elv azonban a telekkönyv tartalmának azt a részét, mely a tárgyilagos ismertető jeleket tünteti fel, ily kezességben nem részesiti s e kezességet világosan csak a telekkönyvben tartalmazott jogerős bekebelezésekre nézve mondja ki és ezekre nézve is csak a fönnebb, a) b) r) d) pont alatt említett kivételek fentartásával alkalmazza. A telekkönyvekre alapított jogi forgalom e biztossága érdekében kétségkívül szükséges az a vélelem, hogy a bejegyzett jog megilleti azt, a kit a telekkönyv jogosultnak tüntet föl (547. §.); valamint ugyané forgalom érdekei igénylik azon fictió kimondását is, hogy annak javára, a ki jogügylet által ingatlanon jogot vagy e jogon további jogot szerez, a telekkönyv helytelen tartalmát is helyesnek kell tekinteni. A mily mértékben szükséges azonban a fictió fentartása a mii vánkönvvi forgalomra s annak biztosságára nézve ép ohméi-lékben szükséges a gondoskodás arról is. hogy ha a bekebelezés a valóságos jogállástól mégis eltérő adatot tüntetne fel, ezen kellőleg beigazolt ellenmondás a nyilvánkönvvben is mielőbb hitelesen feltüntethető leg}en. Ha erről kielégitőleg gondoskodva nincs, ha a lörvény nem ismer el oly bejegyzést, mely a nyilvánkönyvi és valóságos jogállás közt felmerült ellentétet egyelőre csak jelzi s igy harmadik személveket a telekkönyv helytelen tartalmára figyelmezleli : a telekkönyv sok esetben arra szolgáland. hogy a harmadik jogszerzőkéi állandóan tévedésben tartsa az ingatlanok jogviszonyai felől. Nehogy tehát itt az alaki jog elnyomja az anyagi igazságot, arra kell törekedni, hogy ezen ellenkezés a valódi jogállapot es a leiekkönyv tartalma közt. ha hitelesen beigazoltatik, a kérdés végleges elintézéséig — mint óvás — a telekkönyvben feljegyeztessék. A Tervezet igényleien nézetem szerint nem kielégítő módon gondoskodik ezen ellenmondás telekkönyvi kitüntetéséről. Egyedül a törlési keresetek és ezek feljegyzése által (555. §.) ezen ellenmondás a nyilvánkönyv tartalma és a valódi jogállapot közt sok esetben meg nem szüntethető, sem hárma dik személyek érdekében a kívánt joghatálylyal fel nem tüntethető. A törlési kereset czélját. fogalmát az 551. §. ugy határozza meg ugyan, hogy annak akkor is helye van, »ha a telekkönyv tartalma a bekebelezés tekintetében a valóságos jogállásnak meg nem telel,« igy tehát a kitörlési keresetek az eddiginél sokkal kiterjedtebb körben volnának ugyan alkalmazásba vehetők, de nem hagyható figyelmen kivül az. hogy a törlési kereset megindítására ugyané szakasz csak azokat jogosítja fel. »kiknek a telekkönyvben bekebelezett jogát a bekebelezés sérti.« Ha a nyilvánkönyv tartalma egyszer a valóságos jogállásnak meg nem felel akkor a nyilvánkönyv ezen téves bejegyzéseivel szemben kétféle jogi kívánalom mutatkozik szükségesnek. Első: hogy a telekkönyv tartalmának helytelen volta magában a telekkönyvben mielőbb szembetűnővé tétessék, nehogy harmadik jóhiszemű jogszerzők a téves bejegyzés folytán további jogokat szerezhessenek. Második: hogy a helytelen tartalom a valódi jogállásnak megfelelően kiigazittassék. A Tervezet az első kívánalmat a törlési keresetek telekkönyvi feljegyzése (555. ?>.), valamint a bekebelezés elleni óvásnak a telekkönyvi hatóságnak a kézbesítés utáni 30 nap alatt feljegyzés végett való bejelentése által (552. §.) kívánja megvalósítani; a másodikat a bíróságnál a bekebelezés egészben vagy részben való kitörlése végett benyújtandó (kitörlés iránti) keresettel. Más eszközt erre nem ismer el, csak azt engedi még meg. hogy ha valamely jog. törlés, korlátozás vagy meghatározás bekebelezése törvényellenesen történt vagy ha a telekkönyv tartalma a bekebelezés tekintetében a valóságos jogállásnak meg nem felel: az, kinek joga e miatt be nem jegyezhető, a bíróságnál per utján kérhesse a bejegyzést akadályozó bekebelezés kitörlését; ezen per telekkönyvi feljegyzését azonban nem engedi meg (558. >;.). A Tervezet tehát azon esetben, midőn a telekkönyv tartalma a valóságos jogállással ellenkezik, csak a törlési keresetek alkalmazását engedi meg, a per csak akkor jegyezhető föl, ha azt az indította, kinek a telekkönyvben bekebelezett jogát a bekebelezés sérti. Elismerjük, hogy sok, talán legtöbb esetben ily törlési kereset által a kívánt czél el fog érethetni és a nyilvánkönyvi állapot összhangzásba hozatala a valóságos jogállapottal sikerülni fog; de igen sok oly eset is van, melyekben a nyilvánkönyvi állapotnak a valóságos jogállapottal való összhangzásba hozatala ily módon elérhető nem lesz vagy pedig csak nehezen, nagy kitérésekkel lehetne majd e kivánt czélhoz eljutni. Helyesebb volna a törlési kereseteket azon esetekre szorítani, »ha valamely jog, törlés, korlátozás vagy meghatározás bekebelezése törvényellenesen történt* és ezekre nézve fentartani azon elvet, hogy csak az, kinek a telekkönyvben be kebelezett jogát a bekebelezés sérti, kérhesse a bekebelezésnek egészbeni kitörlését. Ellenben azon esetekben, »ha a telekkönyv tartalma a bekebelezés tekintetében a valóságos jogállapottnak meg nem felel*, más kereset (u. n. kiigazítási kereset) volna megengedhető a téves nyilvánkönyvi bejegyzések folytán jogaikban sértett felek részére s ugyanezen eselben ideiglenesen a megfelelő óvás feljegyzése is harmadik személyek, illetve a telekkönyvi közhitelesség érdekében megengedendő volna. Kétségtelen ugyanis, hogy a törlési kereset nem minden-