Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Örökbefogadás. Tervezet 221-248. §§ [3. r.]

MAGÁNJOGI KOD1E1KACZIÓNK. melynek jurisprudentiája nálunk határozottan domináló befolyást gyakorol. A "német polgári törvénykönyv az örökbefogadással a családjogi részben, a rokonságról szóló fejezetben, az 1741 — 1772. §-okban foglalkozik. A fogalom meghatározására nem használja a régi római műszót, az adoptiót, hanem telivér német kifejezést alkalmaz, midőn az intézményi igy nevezi: ..Annahme an Kindesstatt." Azt hiszem, már maga az elnevezés is előtérbe állítja a német örökbefogadás főelvét, azt l. i.. hogy czélja vdlákÁA gyermekként a családi kötelékbe vonni. Es hogy ez elv náluk irányító, az kitűnik az ő törvénykönyvük 1767. §-ábpl, a mely egyenesen kimondja, hogy az örökbefogadott az örökbe fogadó utáni örökösödési jogból szerződésileg kizárható. Tehát az. a mi nézetem szerint e jogintézménynek Magyarországban elengedhetetlen belső kelléke, t. i. az örökösödési jog. német fölfogás szerint kizárható. A szavak nem adják meg mindig az intézmények lényegét, de viszont a kellő elnevezés mintegy magába öleli a korrektül fölállított fogalmat. És a hogy nálunk Werbőczy a legeklatánsabb bizonyíték arra. hogy az örökbefogadás annyi, mint örökössé tétel, addig a német törvény kifejezéséből", melyet így fordíthatnánk magyarra: „gyermekké fogadás" következik, hogy náluk az adoptió irányadó főéivé a családi kötelékbe való felvétel, de annak vagyonjogi vonatkozásai nélkül. Örökbefogadni a német kódex szerint csakis szerződés utján lehet. Tehát a franczia felfogást, a mely a végrendelet utján való adoptiót is ismeri, a német törvényhozás nem acceptálta. A szerződés az örökbefogadó és az örökbefogadott között jön létre a személyes interventio leghatározottabb kikötésével. Áz 1718. kimondja, hogy képviseletnek helye nincsen, sőt az 1750. s- szerint a kiskorú helyett is csak akkor van jogosítva törvényes képviselője eljárni, ha a kiskorú 14-ik életévét még be nem töltötte. A személyes ügyletkötés föltétlen hatálylyal bir az örökbefogadóra is, mert ő sincs jogosítva maga helyett mást megbízni. Az örökbefogadás alaki kellékeinek egy további fel létele az, hogy e szerződés csakis a bíróság vagy a közjegyző előtt köthető, a mely alkalommal a feleknek együttesen kell ott jelen lenni (1750. §. 2. bek ). A szerződés csak akkor lesz hatályos, ha bíróilag meg lett erősítve, de a megerősítést nem lehet megtagadni akkor, ha a törvényes kellékek fenforogriak (1754. §.) Az anyagi jog szempontjából fontosak a következő szabályok. Csak az fogadhat örökbe, a kinek nincsenek törvényes, \agy mint a német törvény mondja, házasságbeli (eheliche) leszármazói (1741. íi l E szerint tehát alapelv, hogy oly egyén, a kinek a családi élete gyermekkel van megáldva és így nem érezheti annak a szükségét, hogy idegent fogadjon a családjába, ezt semmi körülmények között sem teheti meg. Az örökbefogadónak legalább is 50 évesnek kell lennie és hogy az örökbefogadandóval szemben a természeti viszony utánzásának a római jog által megállapított elve kifejezést nyerjen : legalább is 18 évvel kell idősebbnek lennie az adoptálónak az adoptáltnál (1711. !;.). Igaz ugyan, hogy mind a két kellék alól felmentésnek van helye, a melyet az illető német alattvaló szűkebb hazájának, azaz annak a német tartománynak a kormánya ad meg, a melyhez tartozik, ha pedig egyiknek sem polgára, akkor a birodalmi kanczellár : de conditio sine qua non, hogy az örökbefogadó legalább is nagykorú, tehát a kódex 2-ik § a szerint 21 éves legyen (174.">. S.). A mint előfordulhat, hogy egy törvényes házasságból több gyermek származik, ugy az 1743. dem zárja ki, hogy ugyanaz a személv többeket is örökbe fogadhasson. Ellenben a »naturam imitatur« elvéből folyik, hogy egy személyt csak egy ember fogadhat örökbe, kivéve egy házaspárt, a mely együttesen adoptálhat valakit. Es ez természetes is, mert az örökbefogadás jogi fictiójának leghűbb esete az, mikor házastársak közös elhatározással fogadnak valakit gyermekükké Mar pedig az 1746. § előírja, hogy házastárs csak házastársának beleegyezésével adoptálhat, sőt házasságban élő egyén más által sem fogadható örökbe a házastársa engedélye nélkül. Tehát nemcsak ahhoz kell a házaspár egvező akarata, hogy valakit gyermekül fogadjanak, hanem ahhoz is, hogy valaki másnak a családjába mint gyermek beléphessen. Megjegyzendő azonban, hogy az idézett i nem akarja az adoptiót és" annak magasabb czéíjait lehetetlenné tenni azzal, hogy a házastársi bele egyezés igen nagy nehézségekbe ütköznék"; és ezért felállítja azt a szabályt, hogy ha a beleegyező házastárs tartósan korlátolva van akarata nyilvánításában (tehát p. o elmebetegi vagy pedig huzamos időn át ismeretlen helyen tartózkodik, akkor beleegyezésének hiánya nem gátolja az örökbfogadást. Sőt azokban az esetekben, a midőn a szerződést meg lehet támadni, mert szabályellenesen jött létre, nem gyakorol befolyást az, hogy vájjon a házastárs akaratnyilvánítása tényleg lehetetlen volt-e'? Más szóval: ha valamely érdekelt fél azért akarja hatálytalaníttatni az örökbefogadási szerződést, mert az örökbefogadó vagy örökbefogadott házastársa helytelenül lett akaratnyilvánításra képtelennek kijelentve, tehát a "beleegyezése helytelenül mellőztetett, holott akaratkijelentésre képes volt: ez az ok nem fog sikerre vezetni 11756. §.). Látható ebből, hogy a már egvszer létrejött és birói megerősítést nyert szerződés más által, mint a felek, tehát a jogügylet urai által, igen nehezen hatálytalanítható. A felek azonban a szerződést feloldhatják. Es ebben praegnaus kifejezésre jut az örökbefogadásnak a német felfogás szerint tisztán szerződési jellege. A szülő és gyermek közötti viszony a vérségi összeköttetésnél fogva szét nem szakítható; akárminő elhidegülés, sőt ellentét vagy ellenségeskedés keletkezzék is a szülő és gyermek között, a mely tán még arra is okot ad, hogy vagyoniíag se legyenek egymás irányában semmire kötelezve, de a vérség törvényeit emberi hatalom fel nem bonthatja. Azonban az örökbefogadást szerződésnek tekinti a német kódex, a melynek a hatását a jogügyletben részt vett felek megsemmisíthetik (1768. §.). Külső formája ennek ugyanaz, mint a szerződés-kötésé: tehát uj szerződést kell alkotni, azt azonban már nemcsak az örökbefogadottnak kell acceptálnia. hanem ez utóbbi azon leszármazóinak is. a kik már az adoptió tartama alatt születtek, a kikre tehát az örökbefogadás joghatálya az 1762. szerint szintén kiterjed. Visszatérve az örökbefogadás létesítésére, annak egy további lényeges ismérve, hogy feltételhez vagy időhatárhoz kötve nem lehet (1742 §.). Az ügylet komolysága és czélja követeli meg, hogy a szerződés esetleg ily feltételekkel terhelhető ne legy en. Eentebb emiitettük, hogy a 14. éven felüli adoptálandó személyesen köti meg a szerződést, tehát az akaratelhatározáshoz az ő személves interventiója szükséges. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kiskorú egyén korlátolt cselekvőképességét törvényes képviselőjének hozzájárulásával, illetőleg beleegyezésével egészítsük ki. A személyes szerződéskötés csak azt jelenti, hogy a jogügyletet magának az érdekeltnek kell létrehoznia, feltéve, ha már 14. évét meghaladta, de azért ez a tétel az ő magánjogi fejletlenségén nem változtat. Ezért a kódex 1747. §>-a szerint kiskorú — tehát még nem 21 éves — egyén csak törvényes képviselőjének beleegyezésével, tehát a törvényes gyermek szüleinek, a törvénytelen pedig édes anyjának jóváhagyásával fogadható örökbe Igaz. hogy a törvényes gyermek képviselője egyedül édes atyja, nem pedig mindkét szüléje, de azt hiszem, az adoptió esetén mind a két szülő hozzájárulása, tekintve, hogy a gyermek családi állása lényeges változást szenved, egészen méltányos, sőt szükséges dolog. Megjegyzendő különben, hogy a szülői beleegyezés visszavonhatatlan, a mi a dolog fontosságának a következménye. A mi pedig a beleegyezés módját illeti, ez is személyesen nyilvánítandó ki s a képviselet annyira ki van zárva, hogy ha a beleegyező cselekvőképességében korlátolva van is, még akkor sincs szüksége a törvényes képviselőjének a jóváhagyására. Ha tehát pl. a -16 éves örökbefogadandónak édes atyja tékozlás miatt gondnokság alatt áll. azért saját személvében beleegyezhetik gyermeke adoptiójába. Következik ez az 1748. ^. értelméből Végül ki kell emelni, hogy a beleegyezés külső formája azonos az örökbefogadási szerződésével, t. i. a birói vagy közjegyzői okirattal. Nem ily szabadelvű a törvény akkor — és ezt absolute nem .szemrehányásképen mondom, mert hisz teljesen méltánvlom szigorúságát — midőn nem az örökbefogadandó, hanem az örökbefogadó korlátolt cselekvőképességéről van szó. Itt már sokkal fontosabb. hogy az illetékes tényezők beleszólhassanak abba. vájjon az adoptió helyes-e vagy" sem ? Ha tehát az adoptáló akárminő okból nem "bir teljes cselekvési szabadsággal, akkor már az ügylet létrejöttéhez szükséges ugv törvényes képviselőjének, mint a gyámhatóságnak a jóváhagyása is, természetesen a birói megerősítést sem hagyva figyelmen kivüi. Ugyanez — t. i. a gyámhatósági jóváhagyás — szükséges az örökbefogadandóra nézve is, ha jogképessége korlátolt (1751. §,;. • . 8 A névviselés tárgyában kötelező az, hogv az örökbefogadó férfi családnevét, házaspárnál a férfi nevét, nőnél pedig annak a családnevét felvenni köteles az adoptált. A saját nevét aztán ehez fűzve viselheti, ha ugyan a szerződés ettől el nem tiltotta (1758. § ). A törvény egyik sarkalatos elve, a mire már a jelen fejezet bevezetésében rámutattunk, az, hogy az örökbefogadás egy-